Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - LÁTÓHATÁR - Tőzsér Árpád: Virradat a ceruza körül (Ľubomír Feldek verseiről)
Szóltam már róla, hogy indulásuk idején Feldekék a metaforát végső verslényegnek tartják, programúkká teszik.2 De míg például a csoport legrobusztusabb tehetségének tartott Ján Stacho versel az egyszerű kifejtetten metaforák laza füzére, addig Feldek inkább kifejtett, teljes metaforákkal dolgozik. S míg Stacho metaforáinak többnyire csak helyi értékük van, addig Feldek a metaforát a vers strukturáló elvévé is avatja. S ezen azt kell értenünk, hogy tulajdonképpen minden verse egy nagy terjedelmű teljes metafora, amelyben a hasonló s a hasonlított Is megneveződik, de a hasonlított (vagy hasonló) csak villanásszerűen, utalásként, a hasonló (vagy hasonlított) viszont részletezve, gazdagon motiválva. Ez persze elsősorban kisebb verseire érvényes, de nagyobb terjedelmű versei is a metafora szerkezetéhez igazodnak, azzal az eltéréssel, hogy a versstruktúrát meghatározó nagy metaforákba több kisebb részletező metafora is ékelődik. Feldek első verskötete 1961-ben jelent meg, s a második csak 1970-ben. A kilenc év fejlődése a fent vázolt metaforaelvűséget látszólag érintetlenül hagyta. A költő metaforáinak a szerkezetében azonban mélyreható változások történtek. Olyan változások, amelyek csak szemléletének változásával magyarázhatók. Ezeket a formai és szemléleti változásokat a következő példákon szemlélhetjük: Ott mindig esőre áll Akkor is mikor reggeli köd hullámzik a tájon s átragyog rajta a folyó: női kéz az ablak függönyén egyszer még félálomban láttam ilyen kezet az átellenes ház ablakában egy gyönyörű nő a függöny mögött a reggel virágait öntözgette hátrább a férje a köpenyét húzta magára éppen s nézte nézte az asszonyt aztán lement a lépcsőn kijött a kapun s megfordult még egyszer felnézett az ablakukba azt a ragyogó kezet különösen sokáig nézte mert a férfi az indulás előtt a nőt tetőtől talpig magába akarja zárni (Északi nyár) Műterem a vers falai festmények kékek zöldek Függőleges halastavak egymásban tükröződnek Keresd meg melyik az ablak a mester ránk melyikből les mikor változnak a képek Amikor az énből ő lesz (Műterem-vers) Az első idézet 1961-ben megjelenő Egyetlen sós otthonod című kötet legterjedelmesebb verséből, az Északi nyárból való; a második az írásom más helyén már idézett Műterem-vers teljes szövege, s a költő harmadik kötetében, a Paracelsus^an (1973) jelent meg.
