Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - LÁTÓHATÁR - Tőzsér Árpád: Virradat a ceruza körül (Ľubomír Feldek verseiről)

Az Északi nyár az otthonra találás roppant méretű (mintegy hétszáz soros) metaforája. A metafora két tagja: a költő múltját, életét, vívódásait idéző otthoni táj s az állandó mozgást, változást szimbolizáló eső. A költő tapintható célja: leírni a hagyományos tájban a mozgást, a változást, s ezt a mozgó, változó tájat avatni otthonává. A vers tehát végső soron a változás hitvallása, de a teremtett kép szemléletileg mégis áll, mert a metafora hasonló tagja (az eső) nem „megteremti”, nem fölfedezi, hanem csak szemlélteti a hasonlított táj lényegét: a mozgást. A vers minden nagyobb szakasza ezzel a kijelentéssel kezdődik: „Ott (értsd: a leírt Árvában, T. Ä.) mindig esőre áll.”

— S az „eső” mint a mozgásra, változásra utaló motívum végig jelen van a műben. Nem kifejlik a hasonlítottból, hanem adaptálódik hozzá, nem mozgásba hozza, hanem csak motiválja. Feldek feltehetően érzi ezt, mert a leírásból hiányzó drámát, feszültséget a hitvallás pátoszával, az odaállás mozdulatával próbálja helyettesíteni:

Az érkező eső azt a helyet is maga előtt tudja ahol már járt

s oda is egyre érkezik ahol te állasz S ez az állandó érkezés a te egyetlen és sósízű othhonod ezt a földet kerested

Az összkép azonban ettől az „odaállástól” még természetesen nem mozdul meg.

A vers leíró jellegét erősíti az alapmetaforába ékelt számtalan epizödmetafora is. Ilyen epizödmetafora a fent idézett rész képe: a reggeli ködön átragyogó folyó függönyön átderengő női kézre emlékezteti a költőt. A hasonló (a női kéz) részletezése során azonban a költő olyan messze kerül a metafora két tagjának érintkezési pontjától, hogy a hasonló szinte leválik a hasonlítottról s a megrajzolt helyzet nem képként, hanem csak egyszerű leírásként funkcionál s kapcsolódik az alapmetaforához.

Feldek 1970-től számítható második korszakában (1970-ben jelenik meg második kötete, a Krétakör) már nemigen találkozunk a hasonlítottnak és hasonlónak ilyen merev egymás mellé rendelésével: ketté vált metaforával. Az idézett Műterem-vers is gazdagon részletezi ugyan a hasonlót (a műtermet), de a leírás minden mozzanatát élteti, mozgatja a műteremhez hasonlított vers, sőt a metafora két tagja annyira összeforr, hogy a vers utolsó harmadában (a mester motívumával bővülve) már egyetlen hasonlítóként jelennek meg s egy újabb hasonlóval, az „én” és „ő” viszonyával újabb metaforát alkotnak. Ebben az új, az egész verset befogó metaforában a mester és műve az „én” és „ő” relációjának felel meg. Azaz eszerint a vers (a műterem, a mű) nem más, mint a személyesnek a személytelenbe, általánosba emelése. S a versnek ez az üzenete paradoxális, meghökkentő, a „vers olyan, mint egy műterem” kép alaphelyzetéből nem evidensen következő. S a váratlan fordulat újból mozgásba hozza, átértelmezi a vers időközben már leülepedett jelentését. S ebben a lépcsőzetességben s előre- hátra ható mozgásban különbözik az új Feldek-metafora a régi Feldek-metaforától.

Az érett Feldek-versekben mindig fokozatosan fejlik ki a jelentés, nem leírását, hanem megépülését látjuk a vers tárgyának. A megismerő elme itt már valóban az ismeretlent közelíti s nem az ismertet szemlélteti, vagy fogalmazza újra. A vers tárgya nem attól jön mozgásba, hogy a költő hitet tesz a mozgás, a változás mellett, hanem attól, hogy a lépcsőzetesen kiteljesedő metafora segítségével a megismerés — a megtorpanó, visszatérő, átértékelő gondolat — valóságos mozgását tükrözi.

S tükrözi természetesen a megismerés tárgyát is. Földektől semmi sem idegenebb, mint a tárgy nélküli megismerés metafizikája (valóság felé fordulásáról, társadalmi elkötelezettségéről a bevezetőben már szóltam), de lehetetlen nem észrevenni, hogy legalább annyira izgatja a lírai megismerés természete, mint a tárgya. S ez a szenvedélye, a tükrözés tükrözésének a megkísérelése szintén az európai és közép-európai avantgarde soraiba emeli a költőt.

S végezetül néhány szükséges biográfiai és bibliográfiai adat: Ľubomír Feldek 1936- ban született Zsolnán, 1959-ben tanári oklevelet szerzett Pozsonyban. 1960—61-ben a nižnái Tesla (rádiógyár) üzemi lapját szerkeszti. 1961-től 1973-ig írásaiból ól, 1973-tól