Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - Keszeli Ferenc: N. L., Rivalda, Avatóbeszéd, Pillanatfelvétel, Félmúlt, Orbita poetica (versek)
Pillanatfelvétel A méretek nélküli mesék és a mérhetetlen félelem. Vonat hever a homoksivatagban s a küszöbön egy szétszáradt ladik. Valami ismét változatlan s a változóban senki nem lakik. Otthon még a padláson is sár van rozsda a fákon és fodros salétrom penészvirág a nyirkos emlékeken Ki nézett utószor abba a kútba és minek fában a fűrészt ki feledte és mikor vízben a halat ki hagyta elrohadni Volt egy kemence hajdan hóval tüzeltek benne Emlékszem egy pohár teára kaviccsal édesített télesti italra Ajtónyílások letörött kilincsek villámsújtotta krumpliszem a földben s egy hóesés mely csak a kertet éri egy jégverés mely csak az arcokat Vérző fejed láttán röhögő falak! Hasztalan tudod, mit tudnak a vének: erdőtűz-oltáshoz kevés egy csanak ... Öngyulladástól földig ég az ének. És pernye száll. És korom — szerteszéjjel. Fekete üszkök: fehér-volt papírok. És tüzek égnek mélyen, szenvedéllyel. És csonkig elégsz, ha a verset írod. Félmúlt Orbita poetica
