Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - Varga Imre: Kép ablakunk előtt, Hallucináció (versek)
VARGA IMRE Kép ablakunk előtt Égből függő nagy trapézon leng el megnyitott ablakom előtt; alatta lángoló mezők, vonatok, utak, házak és tenger. Nyugatról és keletről angyalok hajtják a hintát, s rajta ő, fehérszalagosan a nő. Fekete trikóján hold ragyog. Magányos időmet, melyben nincs rém, nincs jóság sem és nincs vigasz, ekképp tagolja mérhetőre szét. Öraingaként lendül el halkan, hajtja a trapézát tíz-tíz angyal. A világból csak e kép igaz. Hallucináció Drótokon és sziklák tömbjén át a világvég lilája sugárzik, ablakpárkányomon fehér szárnyú angyal tépkedi mell-tollait váltig. Pókok és patkányok a csillagok kemény göröngyei mögül előmásznak, szélütött cseresznyefák dühével a napszél, a napszél reám támad. A padok kifordulnak a térből, s részeikben a kék űrbe esnek, a gyűrött idő és a ráncos felhők csattognak homlokomnál akár a leplek.
