Irodalmi Szemle, 1979

1979/7 - FIGYELŐ - Urbán Klára: „Felrázni az embereket...”

pitiig az elvégzendő feladatok kijelölése. Biztosítása annak a lehetőségnek, hogy a tekintélyes múlttal rendelkező magyar etimológiai kutatások még magasabb szinten folytatódjanak.

Végül nem lebecsülendő, sőt nagycn is jelentős értéke a szótárnak az is, hogy a névtudomány eredményeit a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszi. A tulajdonnevek, így a helynevek iránti érdeklődés a szakmai körökön kívül is mindig igen erős volt, néha túlságosan az volt. Nem ment tehát ritkaságszámba, hogy a dilettantizmus megnehezítette a helyes tájékozódást. A naiv névmagyarázatok elterjedése ellen a leghatásosabb fegyver a megalapozott, szilárd tudományos eredmények közzététele, lehetőleg olyan fogalmazásban, hogy a nem szakember is könnyen megértse. Kiss Lajos műve ezt a fontos szerepet is nemcsak vállalja, de kifogástalanul be Is tölti. (Akadémiai Kiadó, 1978)

Kázmér Miklós

»Fel rázni az embereket...«

Beszélgetés Santiago Alvarezzel

A Sinn und Form című NDK-beli folyóirat 1978/6. számában Günter Agde érdekes beszélgetést közöl Santiago Alvarez kubai dokumentumfilm-rendezővel. Ki is tulajdonképpen Santiago Alvarez — nyilván sokan teszik fel és jogosan ezt a kérdést. Német kritikusok véleménye szerint a filmjei Eizensteinre emlékeztetnek, emellett azonban teljesen sajátos, a kubai mentalitásnak, a kubai emberek pszichikumának megfelelő stílust alakított ki. Alvarez a havannai egyetem bölcsész karán szerzett diplomát, s a forradalom után a kubai filmművészeti intézetben (ICAIC) dolgozott — újságíróként. Később — 1961-ben, Kubában elsőként — itt kezdett el Afredo Guevarával heti filmhíradókat készíteni. Az eltelt tizenhét év alatt ezek a híradók egyetlen egyszer sem maradtak el.

Az említett beszélgetés szövegét rövidítve közöljük.

Günter Agde: Művészeti és politikai törekvéseit ön a dokumentumfilm eszközeivel juttatja kifejezésre. Nem gondolt még arra ^oha, hogy a kifejezés másféle lehetőségeivel is megpróbálkozzék?

Santiago Alvarez: Talán igen. Sok mindennel próbálkoztam már. A film szükségmegoldás volt, a forradalom után valakinek el kellett kezdenie a filmgyártást. S ez én voltam, meg aztán magamban is éreztem valamiféle kényszert, az alkotás kényszerét. S legmegfelelőbb kifejezőeszköznek számomra a film bizonyult. Munkámban nagyon sokat segít az operatőröm, Iván Nápoles, akivel évek óta együtt dolgozom, s aki Kuba egyik legjobb operatőre.

Günter Agde: Azt jelenti ez, hogy ön csupán ebben a műfajban tudja érvényre juttatni politikai nézeteit, csak ebben tud hatni a nézők tömegeire?

Santiago Alvarez: Ogy hiszem, a nézőkre sokféleképpen hathat az ember. Nekem személy szerint ez a műfaj felel meg a legjobban, mégpedig azért, mert magam is megéltem azokat az eseményeket, amelyekről egy-egy filmem beszél. Vannak rendezők, akik például filmeket csináltak Vietnamról, anélkül, hogy jártak volna ebben az országban. És nem voltak ezek rossz filmek. De nekem jobban megfelel, ha odamehetek, márcsak azért is, mert szeretem a kalandot. Én csak olyan emberekkel szeretek dolgozni, akik nem sminkeltek a felvétel előtt, akik olyanok, amilyenek. Véleményem szerint a puszta valóság sokkal gazdagabb, mint ahogy azt el tudnánk képzelni.

Günter Agde: ön tehát csak a helyszínen forgat. Hogyan készül föl egy-egy forgatásra?

Santiago Alvarez: Ezt Fidel Castro afrikai körutazásakor készült filmemmel szeretném (Mindenki októbere, 1977) illusztrálni. Kuba olyan ország, amelynek kultúrájában sok az afrikai elem. A zenében, táncban, de magukban az emberekben is, akiket hajdanán mint rabszolgákat cipeltek ide Afrikából. Tehát ez az afrikai gyökerű kulturális miliő olyan valami, ami mindennap jelen van hazám életében, valami, ami benne van az emberek bensőjében. S amikor Fidelt Afrikában kisér- gettem, ez az egész szinte background- ként élt bennem. Viszont az embernek rengeteget kell tanulnia és még többet tudnia egy-egy ilyen út előtt. Ez a legfontosabb, de sok múlik a véletleneken Is.