Irodalmi Szemle, 1979

1979/7 - FIGYELŐ - Kázmér Miklós: A névfejtésről és a Földrajzi nevek etimológiai szótáráról

hangtörténetünk szabályos változásainak következményei.

2. Nyelvünk helyneveinek eredetét — főleg a század első felében — a magyar nyelvtörténészek jelentős részben tisztázták. Az etimológiákat folyóiratok hasábjain, monográfiákban, egy kis részét pedig a Gombocz—Melich-féle, csonkán maradt magyar Etymológiai Szótárban tették közzé. A kutatások nem szorítkoztak kizárólag a magyar, belső keletkezésű és jövevénynevek vizsgálatára. A történeti Magyarország sok nemzetiségű volt, egy-egy helynévnek gyakran élt magyar, szlovák, román, szerbhorvát vagy német változata is. A kutatók ezek megfejtése elől sem tértek ki. Ilyenformán a század derekára a megbízható etimológiák olyan nagy tömege halmozódott föl, amelyet már a szaktudomány is alig tudott számontarta- ni. Egyre jobban érződött egy olyan ösz- szefoglalás hiánya, amely az eredményeket — kritikailag értékelve — összefoglalja, s mind a nyelvészek, mind a történészek, néprajztudósok, régészek, valamint a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszi. A magyar nyelvtudomány e nagy adósságát törlesztette a Földrajzi nevek etimológiai szótára. A vállalkozásnak a legjobb gazdája akadt. Kiss Lajos szakavatott etimológus (A magyar nyelv történeti—etimológiai szótárának egyik szerkesztője, szófejtő tanulmányok hosszú sorának szerzője), akinek eddigi munkássága már eleve biztosíték volt arra, hogy helynévkutatásunk nagy szintézise kiemelkedő színvonalú lesz. A szerző nem elégedett meg a korábban tisztázott etimológiák összefoglalásával és értékelésével, szám- baveszi azokat a helyneveket is, amelyek nem régen vagy éppen napjainkban kerültek be nyelvünkbe, s a nemzetközi szak- irodalom feldolgozásával ezek eredetéről is tájékoztat.

A szótár bemutatására hadd idézzünk egy rövidebb szócikket szó szerint Is: „Selyemcsuk ’Pázmándfaluhoz tartozó település’ 1237—40: Semyansuka: PRT. 1:775, de 1. 1216/1225: Semian: PRT. 1:640 isi. A m. R. Semján ’Simon’ szn.-nek és a sok ’falu’ főnévnek az összetétele. (Pais: MNy. 10:255; Lengyel: Győr m. 56, 79.)” — A modem lexikográfia alapelveinek megfelelően minden szócikk igyekszik nagyon tömören minél több információt nyújtani. A szótár tájékoztatójának és rövidítésjegyzékének segítségével az idézett szócikk sűrített fogalmazását a következőképpen

bonthatjuk fel (a Tájékoztató is megteszi ugyanezt egy másik szócikkel). A címszó: Selyemcsuk Pázmándfaluhoz [Győr- Sopron megye] tartozó település neve. Legkorábbi történeti adata egy 1237—40-i oklevélben, Semyansuka alakban fordul elő. Az oklevelet a pannonhalmi Szent Benedek rend története első kötetének 775. lapján tették közzé. A helynév rövidebb formája: Semian egy 1216-i oklevél 1225-i másolatában fordul elő (közzétéve az idézett kötet 640. lapján). A szócikk leglényegesebb része az etimológia. A helységnév előtagja a Simon személynév régi magyar Semján alakja, az utótag a ’falu’ jelentésű sok településnév. A szócikket a szakirodalmi utalások zárják le: Pais Dezső a Magyar Nyelv című folyóirat 10. kötetének 255. lapján, Lengyel Alfréd „Pusztult falvak, eltűnt települések Győr megyében” című munkájának 56. és 79. lapján foglalkozott a névvel, illetőleg ezzel a névtípussal.

A biztos etimológiák mellett természetesen szép számmal találunk olyanokat, amelyek csak azt jelzik, hogy a névtudomány egyelőre nem tud megnyugtató magyarázatot nyújtani. Ha egyazon név eredetére több megfejtési kísérlet is történt, a szótár — megfelelő értékeléssel — ezeket is közli.

A címszavak száma mintegy 7000, az etimológiáké azonban ennél jóval nagyobb. Például az Esztergom szócikkében nemcsak a magyar változat, hanem a szlovák Ostrihom, illetőleg a német Gran eredete is tisztázódik, ugyanígy Győré mellett a latin Arrabonáé és a német Raabé. Eszerint a szótárt a szomszéd népek kutatói is haszonnal forgathatják. Ha egyik-másik etimológiát vitathatónak ítélik, az sem baj, a polémia rendszerint hasznos, elősegíti az igazság kiderítését vagy legalábbis megközelítését.

Kiss Lajos műve igen Jelentős interdiszciplináris jellege miatt is. Számos társadalmi tudomány: történeti földrajz, a településtörténet, az őstörténet, a néprajz, a régészet a helynevek vallomását igen fontosnak tartja. A szótár most lehetővé teszi, hogy a kutatók ezt a forrástípust még jobban kiaknázhassák.

Hogy mit jelent a szótár a nyelvtudomány és a névtudomány számára, azt a nyelvtörténészek számára aligha kell hangsúlyozni. Legnagyobb értéke talán a korszakzárás és a korszaknyltás: az eddigi termés betakarítása, ennek áttekintésével