Irodalmi Szemle, 1979

1979/7 - FIGYELŐ - Varga Imre: Forbáth Imre: A csodaváró

Forbáth Imre: A csodaváró

Forbáth Imre verseiből a felszabadulás után két kötetnyi válogatás Jelent meg. Az első 1958-ban, Mikor a néma beszélni kezd címmel, kilenc évvel utána pedig némileg kibővített tartalommal A csodaváró. Ez utóbbit adta közre tavaly második kiadásban a Madách Könyvkiadó, ünneplésképpen, a költő születésének nyolcvanadik évfordulójára.

Forbáth 1958-as rehabilitációjától több mint két évtized telt el, s ez elegendő idő lehetett volna a költő életművének és irodalomtörténeti helyének tisztázására, s főképp összegyűjtött műveinek kiadására. Az életműből — az említett versválogatáson kívül — mindössze egy erősen megrostált anyagú kritika- és esszégyűjtemény jelent meg (170 példányban!); az író levelezése, filmforgatókönyvei és esszéinek egy része mindmáig közületien.

Sajnos e két versválogatás sem elégít ki egészen. Költészetünk két háború közti szakaszából Rejtett ösvény címmel ké- szülgető antológiám lapjaira nemrégiben kerültek föl az utolsó szerkesztői javítások és kiigazítások. Előtte hosszú ideig a versekkel, költőkkel, társadalmi és kulturális viszonyokkal való ismerkedés kötötte le időmet és figyelmemet. Ekkor kerültek kezembe Forbáth első kiadású verseskönyvei s a folyóiratok, amelyekben a költő opusai megjelentek. S ekkor kaptam engedélyt arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában letétbe helyezett Forbáth-hagyatékba is bepillantsak: olvashattam kiadatlan leveleit, cseh nyelven írt filmforgatókönyveibe is belekóstoltam, s ott kerültek kezembe a költőt megörökítő fotográfiák, tusrajzok. Ekkor már megfogalmazódott az Irodalmi Szemle For- báth-összeállításának terve; ügyszeretet, bői vállaltam a szám kéziratainak megszervezését s a fényképanyag begyűjtését,

amiben a hagyaték gondozója, Varga Rózsa volt nagy segítségemre.

Mindezt csak szért szükséges előrebo- csátanom, hogy láthatóvá váljék: a For- báth-hagyaték jelentős része még rejtett érték. S nemcsak prózai írásaira, levelezésére gondolok, s nemcsak a költő életpályájának tisztázásához aligha mellőzhető dokumentumokra, hanem magukra a versekre is.

Az 1958-as versválogatásból a könyv szerkesztője kihagyta Forbáth avantgar- dista kísérleteinek javát s a groteszkek egy részét is. Holott Forbáth — leveleit és írásos vallomásait olvasva kitűnik — igen fontosnak tartja a maga hozzájárulását a magyar groteszk megújításához, sőt egy kötetnyit össze is állított ilyen jellegű munkáiból; a kézirat persze nem került nyomdába. A Varga Rózsa összeállításában ős magyarázó tanulmányával megjelent A csodaváró már teljesebb gyűjtemény. A groteszkek kevés kivétellel helyet kaptak benne, s a költő korai — konstrukti- vista-dadaista — korszakából annyi, amennyi legalább mustrának elég. Hasznos egymás mellé Illesztenünk a két válogatás bevezetőjét. A Fábry-esszét, amely Forbáthban a kollektív elszántságot tartja Igazinak, hitelesnek, s az értékelés iránya Is eszerint alakul: a munkásmozgalom és a politikum felől közelít a lírához. Varga Rózsa szempontjai egészen mások. Az ő dolgozatának nagy részét A csoda- váró költője és a cseh poetizmus közti kapcsolatnak szenteli, s ebből kiderül, hogy Forbáth avantgardizmusa indíttatásában és szemléletében is eltér attól, amit Kassák és csoportja képviselt a legerőteljesebben a magyar lírában. S értem mindkét előszó diplomáciai célzatát is: 1958-ban nem csak Forbáth személyét kellett rehabilitálni, hanem az általa képviselt irodalmi