Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - KRITIKA - Tőzsér Árpád: Egy portré módosulása
baromfiudvari csendéletre engednek következtetni. De ebből a bizonytalan képből a vers hősének szekerét a levegőbe emelik a lappantyúk s ezzel kezdetét veszi egy konkrét történetke. Míg a madárfogat kocsisa madarait terelgeti, addig szekeréről szóródik a máié. A 15—16. sor „bice Icája” talán maga a kis kocsis, akitől valaki megkérdi, hogy hová megy, de csak olyan semmitmondó választ kap, hogy „Tive-tova”, meg „valahova”. Amint látjuk, a meséhez, a történéshez a nyelvi lelemény vezeti el Simkőt, de ha már egyszer megragadta az epika fonalát, akkor végig tartja magát hozzá. Még az ilyen mondókákban is, mint az itt elemzett Szeleken szálló című vers. Még nyilvánvalóbb az epikai motiváltság a költő realista, életképszerű verseiben. Vegyük szemügyre ilyen szempontból a Horhos címűt: Uhúuhűuhú, fukar a fuvaros, üres a szekere, uhüuhúuhű, figyeli-füleli, kereke forog-e. Pacsittpacsittpacsitt, kofa jön, ihol a faluja: Köcsöge, pacsittpacsittpacsitt, zötyög a batyuja, csöpög a köcsöge. Fütyürrfütyürrfütyürr, döcörög a kocsi, kocog a malacom, fütyürrfütyürrfütyürr, a csibekacori piacon eladom. Kakukkkakukkkakukk, rezeg a bakon a rezeda levele, kakukkkakukkkakukk, mozog a rozoga kisefa — ki vele! A nyelvi ihletettség itt is rendkívül erős, mégsem a nyelv külső és belső megfeleléseit, párhuzamait, összecsengéseit, zeneiségét érezzük a vers fő rendező elvének, hanem az ábrázolt helyzetet: a csibekacori piacra igyekvők tarka sokadalmát. A vers két játékterű szimultán színpadra emlékeztet. Az egyik játéktéren a táj, a környezet történései zajlanak, a másik játéktéren — a horhosban — a tulajdonképpeni szereplőket, a piacra igyekvőket látjuk. A tájat a természet hangjai jelenítik meg: a horhos körül madarak uhúkolnak, pacsittolnak, fütyülnek, kakukkolnak. Ezek a hangok azonban mindig az emberre utalnak, mintegy bevezetik az emberről szóló részeket. S itt már megint a nyelv, pontosabban a zene a szervező erő: a strófabevezető motívumok (a madárhangok) s az utána következő sorok szekvenciát képeznek. Az első strófa kezdő u-jai a „fukar fuvarost” szólítják színpadra, az „üres a szekere” frázis a „fukar a fuvaros” fő motívumainak (r hangjainak) s metrumának (UUU) a megismétlése. A harmadik sor a kezdősor megismétlése, a negyedik sor alliterációi
