Irodalmi Szemle, 1979

1979/7 - MŰHELY - Molnár László: A költészet anatómiája — versben... (kritika)

összegezve Balla kötetének és költészetének lényegét elmondhatjuk, hogy: 1. Az önelemzés és költészetelemzés helyénvaló, mert emberközelbe hozza a verset, ugyanakkor önmagában is vers. 2. A személytelen (objektív] líra felé irányul, ahol a választás és variáció módja és minősége teszi őt elkötelezetté, mert a vers az olvasóban objektív tartalommá lénye- -gül át. 3. Költészete progresszív és nem lemondó, mert nyitott (tehát nem a megismerés korlátozott, hanem a valóság eszköztára) és kiutat mutató. 4. A költő egyéni hangja nem formabontó vagy különcködő, hanem a csehszlovákiai magyar költészethez és valósághoz kötődő, de nemcsak erre leszűkülő egyedi meg­szólalás. Merész és szikár alaphangleütés Balla Kálmán első kötete. Azt hiszem, már a tehet­ség jelzőjét is túlnőtte, fiatal létére nem ítélhetjük korhoz kötötten, de annál több reménnyel várhatjuk újabb jelentkezését, bár az ilyenfajta költészetet nem tehetjük az idő és a kötetek számának mércéje mellé. A költői hogyan megfogalmazása magában rejti a tisztulást, a korlátok felismerése a próbát és folytatást, a honnan-hol-hová tuda­ta pedig újabb verseket. Nem dicsérni, hízelegni, hanem várakozó és ösztönző bizalommal elemzem, magya­rázom őt; nem helyette, hanem verseiért; az első olvasás utáni elfordulás ellen, mert érdemes. Ezt elmondani kortársi kötelességem: az olvasó érdekében. „Látjátok, megszabadultam. Győzéstől, megveretéstől — az utam rajtam keresztül vezet. A beszéd romokban, mégis egészen eltakarítva, verem mélyén ülök egy ép kövén. Az üt keskeny, süppedős, mégis benépesült, s én tudom, hova érnek. Csak még egy napot 1" l Születésnapon! Adjuk meg neki! (Madách Könyvkiadó, 1978) (Három kérdőjel) „Minden egyes szóval távolabb kerülsz a vers ajtajától melyen kilépnél hogy helyette megvalósul] Merrefele jöttél III. Az írás mint látod néha a vers hiánya” tel; nem pózt, hanem erkölcsi magatartást: meggyőződést. Második és harmadik cik­lusa — Beismerés, .. .és valóság — ennek költői tanúságtétele. Bár Balla költészetének jelrendszere az első két ciklusban feltárul, ő mégis folytatja az önellenőrzést, újra tudatva velünk, hogy jobb lenne, ha szándéka a szavaktól akarat­tá lenne, s még jobb, ha már nem kellene írni azokról a dolgokról, amikről ír.

Next

/
Thumbnails
Contents