Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - MŰHELY - Karsay Katalin: Összemosódott miniatúrák, Bál (versek) - Kendi Mária: Jutalomvers, Mintha messzi folyónk árad (versek)
KARSAY KATALIN Összemosódott miniatűrök (MN) meghajtja fejét a kecses állat utasára várakozik a város lapuló vad kertjeiben a ritka virágok sorsa fölött várakozik a várt utas piros labdaként dobálod tiéd már az első érben elfúl nem üthetem vissza piros labdaként ujjaim feszíti szét az összejátszó együttest szelíd zenekart a ki nem fosztható magány felölti hószín jelmezét: lőtt szárnyú csóka a leanderek szívében — vágyak orcájához tűnt maszkok sereglenek KENDI MÁRIA Jutalomvers S most fogadd el káprázatát: valaki már felmosórongy. AZ e g é s z hiánya csábít, erőtlenségemé, megpendít bennem néhány húrt. Csokorba a világmindenség csonkjait! Tülekedő angyalokkal a köd fel-fel — s most fogadd el káprázatát. Mintha messzi folyónk árad Valamit feljegyeztem mintha messzi folyónk árad kihajoltam az ágyból Nem tudok semmit semmit se tudok egy jóvátehetetlen pillanatban , mielőtt rámsütik Kutyául szenvedhetett az egésznek nincs kincs-szaga honvágy-szaga egyáltalán vádillata Nem találom a jelt Bál
