Irodalmi Szemle, 1979

1979/1 - MŰHELY - Kiss Péntek József: Egy vers megszelídítése (vers)

mindkét oldalán szekrényfal. Középen hosszú asztal, mellette tíz fotel. Az asztalsor végén pácolt diófa íróasztal, virágok, mögötte az elnök. Elhízott, asztmás, az orrából beszél.

Elnök: Nos, sikerült valamit kiszednie az etetőkből?

Én: Nem sokat.

Elnök: Kár a gőzért. Iszunk egyet?

Én: Nem bánom. Miért mondja azt, hogy kár a gőzért?

Elnök: Azért, mert ne gondolja, hogy az etetők egy külön kaszt. Se nem különbek, se nem rosszabbak a többinél.

Én: Lehet. De én most éppen az etetőket akartam megismerni.

Elnök: Akkor itt kellene élnie egy darabig. De ha itt élne, akkor meg már nem akarná megismerni őket. Nos, fogjuk meg.

Lehajtjuk a pálinkát, az elnök csettint.

Elnök: Tudja mit? Ebédeljen nálunk.

Én: Nem bánom.

Lemegyünk az irodából az utcára. Az elnök háza szép, emeletes. Az udvaron hóember, olvadófélben. Erre tessék, mondja az elnök, és a nyári konyhára mutat.

KISS PÉNTEK JÓZSEF

Egy vers megszelídítése

I. nap: 1. Az égen egy vörös béka ül,

Kezes állatod,

Dülleszti lüktető hasát.

2. Mert látlak: szeretlek:

Szíveden sárga bánat.

Szemedből a láz fehér madarat repít...

3. Marad a barna alázat.

4. Kikandikálsz féreg-álarcod mögül: Csont-ér-asszony!

Vagy: pikkelyes hallgató halál. Rücskös-fehér.

Rozsdás kavicson száradó.

II. nap: 1. Múmia-szellem sistergő patakok partjainál.

2. Lelkedből a láz fehér madarat repít...

3. Szemedben alázat.

4. Rücskös-fehér.

III. nap: 1. Az égen fehér madár.

2. Múmia-alázat.

3. Rücskös-fehér.