Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Hamilton Finlay, Ian: A telekvadászok (egyfelvonásos)
Mr. F.: Akkor gyere el az ablaktól és ül] le mellém. (John a fejét rázza.} Mit nézel?... Mi van ott? John: Semmi... Mr. Fr.: Semmi... Akkor min töprengsz? John: Semmin... De igen. Igen, a lóra gondolok. Mr. F.: A lóra? John: Arra, amelyik ma összeesett az utcán. Mr. F.: Aha, ma reggel. Már emlékszem. Az a szegény öreg szenesló. Csak nem hagyták ott az utcán? John: Nem, csak a szalma maradt ott... Mr. F. (csodálkozik): A szalma? John (mintha magának mondaná): Szalmát tettek a feje alá. Az orrát simogatták. Le akarták lőni... Mr. F.: Hagyd abba, fiam. Még megríkatsz. (Szünet.) Ha nem akarsz ideülni, akkor legalább figyeld, mit olvasok az első helyről. Jól figyelj, aztán mondd meg a véleményed. John (lágyan): Azt hiszem nem fog megfelelni nekünk... Mr. F.: Micsoda? Honnan tudod? Talán már olvastad? Hm? John: Nem. De úgyis tudom. Mr. F.: Előne nem tudhatod. Szerintem éppen nekünk való hely lesz ez. John (megfordul): Igen? Mr. F.: Igen. Egy kis házikó, amelyet olcsón megkapunk. És egy patak a közelben. Mit gondolsz, lesz patak a közelben? John: Igen ... Mr. F.: Igen, érzem, hogy lesz. Egy olyan patak, amelyben még sohasem horgásztak. Soha, fiam... érted? Soha___Még egyetlen egyszer sem. Soha, mióta az Űr így szólt: „Legyen világosság” — és lön világosság minden patak fölött. John: Igen. A kis barna patakok fölött. A mocsarak, a sziklák fölött... Mr. F.: Igen... De nem túl sok világosság, mert az nem jó a horgászoknak. Tudtad ezt? John (lassan odamegy apjához): Igen... A túl sok világosság nem jó a horgászoknak. Mr. F. (örvendezve): Mégiscsak segítesz nekem? Hát ez nagyszerű... Kiváló teát csináltál, fiam. Kiválót. És holnap már meglesz a mustárosdoboz is... Kár, hogy nem ittál abból a patakvízből... De miről is beszéltem? Ö, igen. Átnézzük az apróhirdetéseket... Tehát azt hiszed, hogy lesz ott egy kis patak? John (könnyekkel a szemében): Ahol még sohase horgásztak? Igen, azt hiszem. Igazán, apu, biztosan lesz... (Szünet.) (Mindketten az ablak felé néznek. A fény lassan kialszik. Zene.) Lesz ott egy kis házikó, petróleumlámpákkal, nem is fog sokba kerülni. Persze, patak is lesz ott. És még soha senki nem horgászott benne. Egyetlen-egyszer sem. És a pisztrángok olyan ártatlanok lesznek... Egész éjjel csak fickándoznak, és... Ö, apu, apu olyan gyönyörű leszl Soha nem tudjuk majd lehunyni a szemünket egész éjjel... egy pilfänatra sem ... úgy fognak fickándoz- ni... a pisztrángoki! A szín elsötétül. Az ablakon keresztül holdfény világít az arcukra. Mosolyognak és hull a könnyük. Lassan legördül a függöny. Dénes Imre fordítása
