Irodalmi Szemle, 1979

1979/7 - Zs. Nagy Lajos: Fülcsattogtató (vers)

ZS. NAGY LAJOS Fülcsattogtató

A kutyám, III. Sátán megette a versem, íme papírcafatok a lábam előtt: költészetmaradék, versmorzsák.

Sátán boldogan csattogtatja fülét.

Ered] innen, te gyászkereplő!

Nem megy, nem tud magyarul.

Egy hete vettem ötven koronáért.

S mint látható: megéri a pénzét.

Verssel táplálkozik, mint valami széplélek.

Hűséges jószág: minden nap visszaszökik volt gazdájához.

Ezért kell őt (át)nevelgetnem itt, a szobában. Úgy látom, némi sikerrel: már a kézirataim is meglelte, s megette a versem.

Szép fekete szeme most biztatón csillog,

tehát ízlett neki a költemény.

Nos hát megjártam: ha ez a fenevad rákap, gyárthatom éjjel-nappal a verset.

S amint látom, most is a legjobb versemet ette.

E cafatokból ítélve, a papírlapon SEMMI SE volt.

Annál rosszabb, így nyilvánvaló, hogy az egyik megíratlan remekművemet semmisítette meg ez a pokolfajzat.

Hisz köztudott, hogy a költő legjobb verse: az épp megírandó. Elképzelni is nehéz, meg borzasztó is, mit pusztított el ez a sunyi, négylábú cenzor, míg szoktatgattam őt házamnak őrzőjévé.

Tán épp egy súlyosan ragyogó szonettkoszorút, amelyben bebizonyítom, hogy az élet...