Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Hamilton Finlay, Ian: A telekvadászok (egyfelvonásos)
John: Micsoda? Mr. F.: Ráharapott! Megérezteml John: Csak az ár volt. A horog bekerült a sodrásba, azért feszül a zsinór. Az csak látszat, hogy kapás volt... Mr. F. (beleéli magát}: Még egy kapás. Láttad, hogy fölugrott? Meginti Most van az esti kapás ideje! Vigyázz! Ugorj félre!! KIRÁNTOM!!! (Kirántja a horgot. A zsinór magasabbra lendül, végül a horog beleakad egy ja koronájába. Felbúg egy galamb és elszáll.) Mr. F. (csalódottan): Fiam, fel tudnál mászni a fára a horogért? John (bizonytalanul): Igen, azt hiszem igen... (A jatörzshöz megy. Felnéz a fára. Messziről tülkölés hallatszik.) Mr. F.: A busz! Megjött a busz! Fiam, itt a busz. Siess! Siess! (Pánikszerűen kapkodnak, miközben lemegy a függöny.) NEGYEDIK JELENET A konyhában vagyunk, ugyanaznap este. Az ablakon bevilágít a felkelő hold. Mr. Farquharson ismét az asztalnál ül, míg John teát főz. Mr. F. (erőltetett vidámsággal): Elkészült már a tea, fiam? John (fáradtan és kedvetlenül): Igen, apám. Mr. F.: Köszönöm. Nagyszerű. Akkor kiöntheted. (Szünet) Várj csak, holnap este.. John: Holnap este... Mi lesz akkor? Mr. F.: Hazahozok egy mustárosdobozt. Meglesz a kedved. John: Aha. Már nem számít... Mr. F.: Micsoda? Már hogyne számítana? (John az asztalra teszi a teát.) Köszönöm. (John arckifejezését nézi.) Fiam, hiszen te napszúrást kaptál! John: Micsoda? (Lassan az ablakhoz megy.) Mr. F.: Egész nap az arcodba sütött a nap. (Szünet. A teát szürcsöli. Jobb kedvre akarja deríteni Johnt.) Kiváló. Ez a tea még akkor se lehetne jobb, ha mustárosdobozzal csináltad volna... Lássuk az újságot, hová is tűnhetett? John: Nem tudom ... Mr. F.: Amott van. A széken, fiam... (John tétovázik, aztán odaadja az apjának az újságot. Visszamegy az ablakhoz.) Köszönöm, rendes gyerek vagy. És most gyere, segíts nekem. John: Segítsek? Miben? Mr. F.: Ejnye, micsoda kérdés ez. Hiszen telket keresünk, fiam, vagy nem? Ma megint sok a kínálat. Egy... kettő... három... négy... öt rubrika. Mit szólsz hozzá? John: Bárcsak... (Nem fejezi be a mondatot) Mr. F.: Bárcsak ... mi... Folytasd. John: Bárcsak fogtunk volna egy pisztrángot... Mr. F.: Hát igen. De... De majdnem fogtunk egyet, nem igaz? John: Mikor? Mr. F.: Nem emlékszel? A legvégén. Mielőtt a busz jött. Amikor kirántottam a horgot ... És majdnem fogtunk egy galambot is. John: Az csak a sodrás volt... Mr. F.: Akkor is. Legközelebb már biztosan fogunk egy pisztrángot. Hm? John: Nem fogunk ... Mr. F. (meglepődik): Micsoda? Mit mondasz? John: Legközelebb sem fogunk pisztrángot... Mr. F.: Elfáradtál, fiam, ez minden. Álmos kis srác vagy te. Gyere, végigfutjuk ezeket az apróhirdetéseket. (John a fejét rázza.) Mr. F. (felnéz az újságból): Micsoda? Nem segítesz nekem? John: Nem akarom látni az apróhirdetéseket. Mr. F.: De én akarom, hogy segíts, fiam. Mi lenne, ha éppen ma kínálnának egy nekünk való telket? Ha lenne egy házikó és... John (kedvetlenül félbeszakítja): De nem lesz. Mr. F.: Ejnye... Ne mondj már ilyet. (Szünet) Mit csinálsz ott? John: Semmit...
