Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Hamilton Finlay, Ian: A telekvadászok (egyfelvonásos)
John: A buszok is leálltak. Mr. F.: A buszok is? Az már baj. De... Nos, elindulunk gyalog a buszmegálló felé. Lehet, hogy valaki majd felvesz útközben. (Felszedik a holmijukat, miközben a függöny lassan legördül) HARMADIK JELENET Vidéken vagyunk, aznap este. Előtérben egy kis tóvá szélesedő patakt hátul fenyőfák és egy régi kőhíd. A lemenő nap vöröslő sugarai áttörnek a fenyőfák között. Eleinte, amikor felmegy a függöny, úgy tűnik, hogy ebben a patakban „talán még sohasem horgásztak". Aztán feltüntk a parton egy halász, vagyis egy munkaruhába és gallér nélküli ingbe öltözött horgász és horgászni kezd. Néhányszor bedobfa a horgot, aztán, miután nem fog semmit, elmegy. Egy másik halász érkezik. Bedobfa a horgot, aztán a harmadik vagy negyedik dobásnál felakad a horga egy part menti fára. Megpróbálja kibogozni, de elszakítja a zsinórt. Elmegy ... Mr. Farquharson és John jelennek meg a hídon. Egy pillanatra körülveszik őket a napsugarak. Nevetségesen sok holmit cipelnek magukkal, fáradtak, piszkosak, izzadnak. Mérföldeket kellett gyalogolniuk. Mr. Farquharson holtfáradtan leül a parti korlátra, miközben John előrefön és a vizet nézi. Mr. F. (zsebkendőjével törülgeti a homlokát): Ne mutasd magad, fiam! Ne mutasd magad! John: Nem mutatom magam. Mr. F.: De Igen. Nézed a vizet. (Szünet.) Már százszor mondtam, hogy ne mutasd magad a pisztrángoknak. John (áthajol a korláton): Lehet, hogy nincs itt pisztráng... Ö! Mégis van! Nézze! Ö! Itt van egy. Mr. F. (kiabál): Ne kiabálj, fiam! Ne kiabálj! Óvatosan kell közelednünk. Látnak is, és hallanak is ám... John (mutatja): És még egy! És még egy! És még egy! Nézze csak meg! Jöjjön, nézze meg! (Magán kívül van izgalmában.) (Mr. Faquharson felkel nagy nehezen, és az elülső korláthoz jön.) Mr. F.: (Ünnepélyesen, kis szünet után): Na, fiam, azt hiszem feltételezhetjük, hogy ebben a patakban még soha nem horgásztak. John: Akkor lássunk hozzá mi. Mr. F.: Ne siettess, fiam. Ne siettess ... John: Nem siettetem. Igazán nem. Csak azt mondom, hogy lássunk hozzá. Mr. F.: Most rábukkantunk erre a patakra, legokosabb lenne visszajönni ide egy más alkalommal, nem gondolod? John: Nem. Én nem akarok visszajönni. Most akarok horgászni. Már nem tudok várni. Én belehalok, ha ... Mr. F.: És mi lesz az autóbusszal? Ne felejtsd el, hogy most megy az utolsó. És ha lekésünk róla? Hm? John: Nem késünk le... Siessen. Állítsa fel a botot, én meg kikeresem a horgokat. Mr. F.: Rendben van, fiam. Először azonban még megkérlek valamire. John: Mire? Mr. F. (Ünnepélyesen): Apróság. Csomagold ki a bádogpoharamat és hozzál nekem egy pohár vizet a patakból. . John: De addig keresse meg a horgokat és állítsa fel a botot. Megígéri? Mr. F.: Igen. De óvatosan... El ne ijeszd a pisztrángokat. (John lemegy a patakhoz. Megmerlti a poharat és átnyújtja apjának a korlát fölött. Mr. Faquharson körülményesen iszik. A korlátra teszi a poharat. Felállítja a botot. Közben John felfedez egy üres sörösüveget, aztán a fára akadt horgot is.) Ä, ez finom volt, fiam. Hű de finom... John (amikor rábukkan a horogra): Ö... Mr. F.: Mi történt? John: Egy horgot találtam.
