Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Hamilton Finlay, Ian: A telekvadászok (egyfelvonásos)
Mr. F.: Akkor jő fekete lett, ugye? John: Igen. Olyan mint a szurok. Mr. F.: Jó. Nagyszerű. Akkor most már kiöntheted. John: Ha menne ___ M r. F.: (ránéz): Micsoda...? John: Ha ki lehetne önteni. Nem megy... Mr. F.: Na fiam, úgy tűnik, hogy ez nagyon jó tea lesz. John: (ujjával a teáskannára mutat]: Azt hiszem, megtévedtem a kanalak számával. Azt hiszem, hogy kétszer négy kanállal tettem bele. Mr. F.: (elgondolkodva): És egy kanállal ráadásnak... az összesen kilenc kanál... John: Bizony: Körülbelül úgy lesz ... Mr. F.: (úgy tesz mintha haragudna): „Körülbelül úgy lesz” — mit jelentsen ez, fiam? És még te akarsz horgász lenni. Nagy fiú szeretnél lenni, egy csomó pontyot fogni — és itt van, még a kanalak számát sem tudod megjegyezni... (A fejét csóválja.) John: Nincs semmi baj. Csak a kanna nyaka dugult el a tealevelektől. Mr. F.: Hát, nem is csodálom. John: Egy rendes mustárosdoboz, az lenne az igazi. Mr. F.: Mustárosdoboz? Minek, fiam? John: Azzal mérhetnénk a teát a kannába. Nem kellene kanállal méricskélni. Nem figyelte még meg? Az összes horgász ilyen dobozzal teszi a teát és a cukrot a bográcsba. Mr. F.: Feltételezem, hogy nem otthon, a saját házukban. Jonh: Jó teákat főznek ... Mr. F.: Nos megpróbálhatjuk. Ne felejtsd eszembe juttatni, hogy holnap hozzak a boltból egy doboz mustárt. Még lesz néhány a raktárban. Jonh: De holnap nem megy a boltba. Mr. F.: Ez igaz. Majdnem elfelejtettem. Persze nem megyek. John: (aggódva): Már nem emlékszik, hogy holnap egész napra vidékre megyünk horgászni? Mr. F.: Már hogy ne emlékeznék. (Szünet) Holnap m»g kell lennünk mustár nélkül. John: (csodálkozva): Mustár nélkül...? Mr. F.: Na, tessék. És te még azt hiszed, hogy nekem rossz a memóriám... Nem most kértél, hogy hozzak mustárt a boltból? John: Ö, apám! Hiszen nem a mustárra van szükségünk, a doboz kell nekünk! Mr. F.: Tényleg? Na, erről jut eszembe, hogy ... John: Micsoda? Mr. F.: Tudtam, hogy valamit még meg akarok kérdezni tőled. Amióta hazajöttem, csak ez motoszkál a fejemben. És most eszembe jutott. Nem felejtetted el becsomagolni a bádogpoharamat holnapra? Ha az ember vidéken van és megszomjazik, nincs még olyan élvezet a világon, mint vizet inni egy kis patakból. John: Nos, a bádogpoharat becsomagoltam. És itt a teája. (Kitölti a teát,és az asztalra teszi.) Mr. F.: Köszönöm, fiam. Most még a töltőtollam kellene... Jonh: ljelsóhajt): Az előbb már odaadtam. Ott van, látja? Az alátét alatt. (Szünet) Sok-adásvételi-hirdetés van a ma esti újságban? Mr. F.: (belenéz az újságba).: Na, lássuk csak... igen. Igen, igen... Egy... kettő... három ... négy rubrika John: Akkor lássuk az első ajánlatot. Olvassa fel. Mr. F.: Ne siettess, fiam. John: Nem siettetem. Mr. F.: Igenis siettetsz. Ne feleselj az apáddal. Ti, fiatalok, mindent elsietnétek. (Szünet.) Felhúztad az órát tegnap este? Hány óra van? John: (a kandallón álló órára néz): Tíz perccel múlt nyolc. Mr. F.: (meglepődik): Tényleg? Hm. Még így is előttük az egész este. Alaposan átnézhetjük az apróhirdetéseket. Húzd ide mellém a székedet. John: Viszem. (Odaviszi az asztalhoz a székét, rátérdel, kezével megtámasztja az állát és vár. Kis szünet.) Mit írnak az apróhirdetések?