Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Csontos Vilmos: Ügy gondoltam (vers)
A halált, a régi halottakat döngető, a régi halottaknak esdeklő őrült — túl van a halálon, túl a tudott kint hagyott pusztuláson: egy nép, egy nemzet jövőjén. Kapaszkodó lelke még egyet tud: ide Jött, hogy védje őket, legalább ezeket — a régi halottakat —, és az úrfi becézve bókol mindegyiknek, cirógatja a hideg csontokat; végre a nagyapóhoz ér: „Gyurka! Jere a nagyapámhoz. Rég nem hallotta a nótáját. Húzd el neki szépen. — A cigány nem szól semmit, csak megindult s úgy ment, mintha a hegedű vinné. Az arca fakó volt, merev; szeme könnytől, láztól csillogott, amikor a láda mellé állva rákezdett a nótára: Földiekkel játszó égi tünemény...” — Kelj fel, nagyapám, énekeljünk együtt — kitépte a bársonyból a fehér koponyát... illegette, billegette... énekelt, kacagott.” „A cigány önkívületben volt... Egyszer csak felsikoltott és úgy vágta a vonót a hegedűhöz, hogy széttört, összeesve, a hegedűvel a kezében nézett előre. Hallotta a többféle hangot, és látta, hogy az úrfi kezében a fehér koponya énekel.” A halottak együtt sírnak a halott élőkkel... Magyar haláltánc! Egy másik ifjú költőnk: Vajda György, tobzódó ifjú szívvel, fájdalmas menekülésben táncolt a halál elé. Verses kötete, a „Haláltánc”, a magyar haláltánc-énekek egyik legszebb ékköve, (megj. Táltos, 1918). A címlapon egy holbeini metszet riasztja el a könnyű élet perces nevetőit; a szavak még erősebben űzik ki szeges korbácesal a ku- fárokat: „Távol légy tőlünk, alacsony tömeg! Oldjátok meg a piszkos saruitok, Mert itt a szívek csipkebokra ég. Ö, templomi énekre írt szent szöveg ...” ' Képekben, színekben hangokban elvonult előttük a múlt és a jelen haláltánca: a jelen és a jövő mezsgyéjén állva újra csak felsír a halotti kórus, Fritz von Unruh erős hangján a múlt, jelen és jövő emberi egyformasága: halál, halál... „Ö, anyák, asszonyok Lágy öletekben a sírt hordoztátok ... Amit szültök: halál és semmi más, csak halál!” (Ein Geschlecht) Lehet-e tovább menni? ... A holbeini kő szögletes ütközéseit megnéztük, hideg kezünket — hisz sokáig tartottuk a követ tenyerünkön — hirtelen mozdulattal tegyük Schnitzler piros fényű, vakító „meteorjára" ... A templomi énekre írt szent szöveg után hallgassuk meg a profán dallamot. IV. RÖVID FEJEZET BÉCS VÁROSÁRÓL — KÉTFÉLE STÍLUSBAN A) Archaizáló stílus: (436 éves tény mint mutatvány) „.... mely tűznek miatta nagy kárt vallanak a polgárok. És a polgárok igen megijedé- nek rajta. Mindennap külemb-külembféle csaták lesznek vala Bécs városában... Mikoron ezokáért az város teljességgel megnyomorodott volna... és az éhség elhatalmazott volna, a bécsiek megadták magukat... mely... örökké való gyalázatjára lön.” (Mátyás királynak a Római Friderik Császár ellen való Hada. — Heltai Gáspár Magyar krónikájából.) B) Modern stílus (aktuális tény): A volt császárváros — a háború legkoldusabb özvegye — új, hihetetlen harcokat él át. Egy különös, eddig bujkáló ellenség a város falain belül építi barikádjait. Toborozó
