Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Csontos Vilmos: Ügy gondoltam (vers)
tingll-tanglik csődftik az új híveket, mert élni jól Az ellenpárt nem tud Ilyen hangzatos és csábító jelszót kitalálni, de a fegyvert felvette és áll a harc. Nem ágyúgolyókkal, karddal, de hittel, megdöbbenéssel, haraggal és nevetéssel. Kiküldött tudósítónk a következőket jelenti: Arthúr Schnltzler bécsi író Reigen című hihetetlenül erotikus színdarabjának előadása körül, az irodalomban eddig sohase tapasztalt botrány keletkezett. Minden jobb érzésű ember tiltakozott a színrehozatal ellen. „A Reigen ellenesek keresztülvitték, hogy a keresztény szocialista belügyminiszter leiratot Intézzen a városi tanácshoz, hogy a polgármester és tartományi főnök által kiadott előadási engedélyt vonassa vissza. Ez a leirat úgy az osztrák birodalmi parlamentben, mint Wien város tanácsában olyan viharokat támasztott, amelyek már a kormány lábai alatt mozgatták a talajt. A szociáldemokraták a belügyminiszter intézkedését alkotmánysértésnek minősítették. A városi tanács ülésén a polgármester kijelentette, hogy »nem alacsonyodik le a belügyminiszter szolgájává“ és semmiféle botrány sem bírhatja arra, hogy a Rei- gent betiltsa. E tüntetések csak fokozták a darab és az előadás iránti érdeklődést, és a szédülés az erotikus ösztön izzó játéka körül mind többeket fogott el. ... Félő, hogy míg a Kammerspiele színpadján és fokozatosabban a nézőtéren a szervezés körül lebegnek az emberek közbe-körbe, a politika terén oly gyűlöletáradatba fojtja a jobb sorsra érdemes világváros közéleti tényezőit, amelynek súlyes következményei lehetnek. A mutatványt — az archaikus stílt most vegyük ismét elő új változatban. Archaizáló stíl (modern tény): „... mely tűznek miatta nagy kárt vallónak a polgárok. És a polgárok igen megijedé- nek rajta. Mindennap külemb-külembjéle csaták lesznek vala ... Mtkoron ezokáért az város teljességgel megnyomorodott volna ... örökké való gyalázatjára lön.” V. A BÉCSI IRÖ A Reigen a szerelmi élet erotikájának a tánca. Tobzódó élet. — Mielőtt merész önkényességgel a haláltánc-énekek keretébe illesztenők, meg kell állapítanunk tényleges irodalmi szerepét. Ml az értéke? Mi hozta létre? Ki az írója? Hogy helyeződik el annak többi művei között? Az írót és művét nem ragadhatjuk ki egy markolással, önállóan, egyedül — csak őt. El kell helyeznünk kora és szűkebben ható környezete — irodalmi életébe. A modern német irodalomban az osztrák literatúra és itt főként Bécs, természetes elkülönítő jelleggel helyezkedik el; az irodalmi frazeológia kénytelen egyszerű szavakat használni, amikor jellemezni akarja: osztrák irodalom, bécsi írók. A modern irodalmi mozgalmaknak Itt Is a francia naturalizmus és szimbolizmus adták a főlökést. Hermann Bahr még ide-oda kapkod: minden hatást felfog, minden újítást a magáévá tesz. A többiek kedélyes bécsi locsogással fecsegnek tovább. A modern nágyvárosi élet pedig követeli a maga költőjét, aki észrevegye alapsajátságát: a frivolitást, a cinizmust — és a hirtelen jövő, hamar múló, de időközben állandóan visszatérő melankóliát és szentimentalizmust. Minden nagyváros modem költészetének alapsajátságai De sehol sem olyan tipikusan, annyira lokális otthonossággal, mint épp az öreg császárvárosban — Bécsben. A bécsi polgár unatkozva nézi a könyvkirakatok katonáit: az osztrák líra triászát: Hofmannsthalt, Georgét, Rilkét, látja a provinciák segédcsapatának vezérét — Max Brodot; a sarokban Stefan Zweiget, a középen a bécsi orvost, Arthur Schnitzlert... Rövid, határozott, követelő paranccsal a villanyosra, az utca, az élet forgatagába vezényli őket. Sebes és döcögős rohanás, a rajta levők szédülnek, egyenként szöknek le, — végül egyedül marad Arthur Schnltzler, aki bírja a vágtát az élettel, a nagyvárosi rohanást és kedélyes diskurzusba fog a kalauzzal. 11 „Kassai Napló” — 1921. febr. 17.
