Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Gál Sándor: Vírágének, Elmenőben, És nem értem (versek)
GÄL SÁNDOR virágének Kányádi Sándornak 1 Jutottam idáig leveles virágig annak hullásáig magam hullásáig 2 rozmaring rozmaring igaz rozmaring-ág kinek is köszönjek kitől is búcsúzzak fehér éjszakáim sötét hajnalaim fehér hajnalaim sötét nappalaim keltében-húnytában 3 mennék mint sas szállnék zöld ágakra állnék arról tovább messzebb magamtól legmesszebb 4 lépek füvek között szálas füvek között derékig harmatban jeges áradatban özönlő jég-árban jéggel zajló égben távol jaj tetőled rozmaring virágom halál tenyerében 5 jutottam idáig legfelsőbb Királyig sosem-volt világra sosem-lesz világra fogyatkoznak életeim mi javam volt nem az enyim távolodnak hűségesim föl-fölindult seregeim előlem a hold is szökik kelő napnak fénye törik strázsa sehol se őrködik minden halálba költözik 579 elmenőben
