Irodalmi Szemle, 1979
1979/7 - Gál Sándor: Vírágének, Elmenőben, És nem értem (versek)
és nem értem mitől e fáradtság megint ha meg se virradt s éj se lett a kimérhető kiméretett valami örök elrendelés szerint mitől e fáradtság itt belül hol szabad volt minden út hol nyitva tartottak ajtót kaput mi fáraszt ólmossá mi nehezül bennem a homlok s az ágyék között a gerinc mitől s miért sajog hány sorssá gonddá hasadok egyként hányad-magammá török mitől e fáradtság a mostani hisz tavasz volna madarak évada a hazátlanok most érnek haza ezt kéne világgá kiáltani s az ágak között zümmögő szelet a fészekrakók csendes örömét azt a leírhatatlan estéli zenét amely ott zeng a szálerdők felett s mégis a benti tájat nézem amelyben nem kél se nap se hold és nem értem mitől fáradok mikor csak negyven tavaszt éltem
/
