Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - MŰHELY - Soóky László: Etetők (riport)
Előveszem a jegyzetfüzetemet. Jóvágású figyeli a mozdulataimat, de ném látsziJt zavartnak. Inkább fölényes biztonsággal nézelődik. Én: Hány órakor kelt ma reggel? Jóvágású: Minden nap fél négykor kelek. Négytől dolgozunk. Én: Ha megkérhetném, pontosan mondja el, hogy fél négytől mit csinált. Jóvágású: Pontosabban? [kacsint) Hát, tudja hogyan van, ha az asszony akarja,, akkor még maradok egy negyedórát. Aztán lejövök ide a konyhába, felöltözködök,. lenyelek egy korty pálinkát, rágyújtok, aztán felülök a biciklire" és megyek. Én: Ne értsen félre, hogy mégegyszer visszatérek arra a negyedórára... Ezzel a negyedórával az asszony el is van intézve? Jóvágású: Mikor hogyan... Rendszerint igen. Aztán persze, ha egy csöppet iszony, akkor nem áll meg előttem egész nap se. Én: Mégis, mennyit jelent ez a csöpp? Jóvágású: Két liter, három ... Én: Borból? Jóvágású: Pálinkát csak éhgyomorra iszom. Én: Értem. Tehát négyre kimennek a telepre. Mielőtt munkához látnak, úgy láttam,, nem öltözködnek át. Jóvágású: JVlaga volt kint négykor? Én: Többször is. Jóvágású: Nem hiszem. Én: Nem muszáj. De miért nem öltözködnek át a munkához? Jóvágású: Ilyen hidegben? Én: És nyáron? Jóvágású: Ide nézzen, az ember hajnalban felveszi a munkaruháját, kimegy a telepe re. Most ott öltözködjön át arra a négy órára, amíg megeteti, kifeji a teheneket, aztán megint öltözzön vissza, aztán jöjjön haza, és megint egy másik ruhát vegyen fel?- Én: De hiszen az istállóban büdös van, és a szagot beveszi a ruha is. Jóvágású: Nem drogéria, az biztos. A ruhát meg ki lehet mosni. Én: Hány naponként vált ruhát? Jóvágású: Hetente kétszer. Én: És az asszony mit szól hozzá, hogy hazahozza az istállószagot? Jóvágású: A pénzt is onnan hozom haza. No, fogjuk meg. Kiisszuk a poharakat, aztán a gazda azt javasolja, hogy nézzünk körül az udvarban,. A disznók szuszognak, mind a kettő nehezebb két mázsánál. Aztán lemegyünk a pún cébe, teliengedjük a kancsót, s csak azután ülünk le újra a konyhában, miután még két másik hordóból is kóstolót vettünk. Én: Az előbb már szóba került a pénz. Mennyit keres havonta? Jóvágású: Háromezer körül. Annál kevesebbet soha. Én: És a felesége? Jóvágású: A tyúkfarmon? Kétezret, kétezerkettőt. Én: A házat mikor építették? Jóvágású: Két éve fejeztük be. Én: Mennyibe került? Jóvágású: A bútorral együtt? Én: Így, ahogy most van. Jóvágású: Négyszázezer körül. Én: És miért nem lakják? Jóvágású: De hiszen lakjuk! Ott alszunk. Én: Gondolja, hogy ezzel ki van használva? Jóvágású: Így szoktuk meg. Én: Akkor minek építették? Jóvágású: Volt pénzünk, meg aztán itt vannak a gyerekek is. Én: Mekkorák a gyerekek? Jóvágású: Az egyik főiskolára jár, a másik tizenhárom éves. Én: Gondolja, hogy ha elvégzik az iskolát, hazajönnek? Jóvágású: Az ő dolguk. Én: Mire nevelte a gyerekeit? Jóvágású: Becsületre!
