Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Vozári Dezső 1904—1974

művészete felülmúlja a legtöbb szlovákiai magyar költőtársáét; versei rendkívül köny- nyedén, szinte maguktól fakadnak tollából. Ö volt a szonettkultusz meghonosítója a két világháború közötti líránkban. Szerelmi költészete jellegzetesen hedonista szellemű, a nőben elsősorban az élvezetet keresi, partnere egyénisége, lelki élete nem is érdekli. Lírája a második világháború előtti években gúnyos és szatirikus versekben érte e*l csúcsát. Éles szemmel látta meg a polgári élet ezernyi fonákságát, ellentmondását. A mozikban giccses, szerelmes filmeket vetítettek gazdag mérnökről és gyönyörű, de szegény varrólányról, amiről a költő így ír a Hangosfilm című versében: „Mint varjak árva hulla hűlt belén, / oly falánk egymás ajkán Kurt s Helén, / s a földszinten felsír egy méla néző.”

Vozári az első Csehszlovák Köztársaság utolsó éveiben, a hitlerizmus előretörése után határozottan antifasisztává válik, s költészete is politikai szemléletűvé lesz. A politikai élet súlyos problémái behatolnak gondolat- és érzésvilágába, s fokozatosan háttérbe szorítják a szubjektív lírát, amint ezt az Abesszínia megtámadásának hatására írt Afrika című versében is látjuk. A fasizmus okozta szorongást, félelmet és bizonytalanságot 1938-ban néhány kiváló költeményében örökítette meg: A zümmögő, Mint fű a szélben, Őrizd meg a csendet, Európai költő siráma, Szonett a milliomodik évben. A Szovjetunióban írt versei a fasiszta agresszorok elleni küzdelmet szolgálják, jó részük nem politikai programvers, hanem színvonalas költői alkotás. A felszabadulás után már kevés verset írt, jórészt politikai publicisztikával foglalkozott. Költői életművének egészéből színvonalas válogatás jelent meg 1972-ben Varázslat nélkül, Sándor László előszavával.

Csanda Sándor