Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Sellyei József 1909—1941

Sellyei József (1909-1941)

Sellyei (Miskovics) József a szlovákiai magyar irodalom legismertebb parasztírója volt. Az elemi iskolába szülőfalujában Vágsellyén járt, majd két évig az érsekújvári gimnáziumban tanult. Szüleivel Vágsellyén gazdálkodott már tizenhárom éves kora óta, s tizenhét évesen verseket és karcolatokat publikált a szlovákiai magyar lapokban. 1909-ben önálló versesfüzetet adott ki Farsang legénye címmel. Versei kezdetlegesek, falusi „kurjantások”, témájuk a szegényparaszti küszködés, a kocsmai mulatozás, nótá- zás, menekülni vágyás. Karcolatai ős riportjai megtörtént eseményeket írnak le, s írásaiban rendszerint utal is erre: „elmondták nekem azt a történetet”, „az artézi kútnál beszélték az asszonyok”.

Sellyei rendkívül termékeny író volt, alig tizenkét évnyi írói pályáján többszáz kar- colata, elbeszélése, riportja, verse, regénye jelent meg. Kezdetben a helyi lapokba, majd A Reggelbe, kormánypárti földműves lapokba, s a Magyar Újságba küldte írásait, de

1930-tól kezdve már a Korunk ban, a Nyugatban, a Szép Szó ban, majd a Kelet Népében is megjelennek a paraszti életet ábrázoló elbeszélései. Gyűjtötte a mátyusföldi ma gyár és a szlovák népköltészet termékeit is. Sellyei írásainak stílusa kissé modoros, kéziratain a szerkesztők sokat csiszoltak, javítgattak.

Elfogyott a föld alóla (1935) című regényét a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság adta ki, egybekötve Pecsétes élet című elbeszélésével. Ennek a művének is konkrét esemény a témája: a Nyitra melletti Gerencsér fazekasai nyomorba Jutnak, mert elfogy a mesterségükhöz szükséges anyag, ezért felgyújtják a falut, hogy a biztosítótól kapott pénzen új, tágasabb portákat létesítsenek. A lángba borult faluban, a tragédia tetőpontján egymást verik a parasztok. Kártérítést pedig sem a biztosítótól, sem az államtól nem kapnak, mert kiderült, hogy a tüzet szándékosan okozták, s így még nyomorúságosabbá, szerencsétlenebbé válik életük.

— 1930-tól kezdve Sellyei egyre inkább baloldali íróvá, az elégedetlen földmunkások és szegényparasztok sorsának ábrázolójává vált. A Korunkban rendszeresen közöl falusi életképeket, gyakran szerepel a sarlósok irodalmi estjein, egyik elbeszélését A Sarló jegyében címűt kongresszusi kiadványban is közlik, s ugyanitt őt nevezik a szlovákiai magyar valóság egyik leghitelesebb ábrázolójának. A baloldali emigráns írók közül főként Barta Lajossal állt kapcsolatban, aki az Oj Szóban közölte néhány elbeszélését, s méltatást írt regényéről is. 1931-től kezdve Fábry Zoltán Kommunista szellemű lapjában, Az Otban is publikált, 1936-tól pedig egyik legaktívabb munkatársa lett a CSKP népfrontos napilapjának, a Magyar Napnak. Legradikálisabban baloldali cikkei és karcolatai ebben a lapban Jelentek meg. 1938 őszén Vágsellyét is Horthyék Magyarországához csatolták, és Sellyei az elsők között adott hangot a szlovákiai magyar dolgozók kiábrándulásának, kifejezve a csendőrök brutalitását pl. a Lelőtt paraszt a peredi sárban című riportjában. Írásait sorra visszaküldték a lapok, nem sikerült kiadnia A tutajos és kompos folyó című Vág menti történeteit sem. Csupán a népi írók lapja, a Szabad Szó és a Kelet Népe közölte néhány írását. Harminckét évesen, tüdőbajban halt meg. Hátrahagyott írásaiból 1957-ben e sorok írója állított össze egy terjedelmes válogatást Nádas házak címmel.

Csanda Sándor