Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - MŰHELY - Soóky László: Etetők (riport)
Az inszeminátor megáll az egyik tehén faránál, cuppog, mires az derékban megh^ lik. JL: j . * v -1" Insz.: Jól van... _____ ^ _____ K imegy, közben az etetők szalmabálákat hoznak be a szánkón, és a szalmát szétterítik az állatok alatt. Mikor az inszeminátor visszajön, bal kezén vállig érő föliakeszfgjj. jobb kezében pipetta. A tehén mögé áll. Szikár jobb kezével a tehén vékonyát fogja.. Az inszeminátor kiüríti a végbélnyílást, behelyezi a pipettát, egy kicsit keresgél. Insz.: Jól van. Jóvágású: Élveztél, komám? Insz.: Mindjárt beléd törlöm a kezem ... Szikár: Jó neked, nap mint nap élvezel egypárszor. Insz.: Meghiszem azt. Lassan világosodik. A tejjel teli kannákat kicipelik a kannamosóba. Kövér: No, ez megvolna. Kell valakinek a ló? Mindenki hallgat. A csap alatt megmossák a csizmáikat. Begombolják az ingüket,, felveszik a pufajkakabátot, és kilépnek a téli reggelbe. Lassan a másik négy istállóból is szállingóznak az etetők. A reggeli úton most már nagy a forgalom. Lovaskocsik, traktorok, autók, gyalogosok, kerékpározó asszonyok, férfiak. Az etetők kerékpáros csoportjából elsőként Jóvágású válik ki, befordul az első mellékutcába. Az utca hosszú, egyenes, mindkét oldalán új házak. A porták előtt vaskerítések, zöldek, pirosak, ugró szarvassal, szőlőfürttel kici- comázottak. A legtöbb porta előtt fekete ruhás öregasszony áll, köténye alá dugott kézzel. Jóvágású háza egyemeletes, négy utcára néző ablakkal. A földszinti két ablakon leeresztett redőny, az emeletieket csipkefüggöny díszíti. A ház mögött mellék- épületek, szeneskamra, tyúk- és disznóólak. Az ólak előtt garázs, benne egy 1500-as Lada. A garázs előtt pincesíp, a pince mögött nyárikonyha. A nyárikonyha kéményéből vékony füstcsík száll fölfelé. Jóvágású benyit a konyhába. Az ajtóval szemben kony- hakredenc, jobbra mellette vízcsap mosogatókagylóval. A mosogató mellett egy régi tűzhelyen étel forr. Az ajtónál balról fogas és konyhaasztal három székkel. A másik: íal mentén az ablak alatt pokróccal leterített heverő, fölötte falvédő, őzikékkel, szarvassal, nyulakkal, vadásszal, agarakkal, zöld meg lilaruhás nőkkel, balalajkázó pa- rókás férfiakkal. Jóvágású a fogasra veti a kabátot, kiáll az ajtóba. Felesége a hátsó udvarból jön, jobb kezében moslékoskanna, bal kezén a ruha ujja könyökig feltűrve. 30—40 éves, korakövér, a kannát leteszi a fal mellé. Asszony: Megjöttél? Jóvágású: Ühüm ... A férfi egy kancsót vesz elő a kredencből, lemegy a pincébe. A pince egyik felében hordók, a másikban ládákban krumpli, zöldség, alma, répa. Leakasztja a lopótököt a szögről, teleszívja, aztán a bort beleengedi a kancsóba. Mire felér a konyhába, már asztalon a reggeli: fekete lábosban tojásos lecsó, tányér, mellette egész kenyér és kés. Jóvágású leül, bort tölt a pohárba és megissza. Kenyeret szel és enni kezd. Időnként felhajt egy-egy pohár bort. Amint befejezi az evést, átül a heverőre, lehúzza a gumicsizmáját és ruhástul lefekszik. Jobb kezével beárnyékolja a szemét, balját a hasán nyugtatja. II. Zúzmarás téli reggel. A nap hiába erőlködik, nem bírja áttörni a ködöt, de itt-ott egy- egy sugár megcsillan a havon. Az út két oldalán diófák állnak fagyos mozdulatlanságban. Talpam alatt csikorog a hó, az utcaajtókban álldogáló öregasszonyok ösz- szesúgnak mögöttem: ki lehet ez? Csikordul a kiskapu, aztán kopogtatok Jóvágásúék nyári konyhájának ajtaján. Jóvágású felriad, hellyel kínál. Két poharat tesz az asztalra, tölt. Jóvágású: Fogjuk meg! Jó fehér bor, rizlingnek érzem. Elnézést kérek a zavarásért. Jóvágású: Nem zavar. Mondták, hogy jön. Én: Ki mondta? Jóvágású: A zootechnikus. Azt mondta, valamiket kérdezni akar. Én: És kérdezhetek? Jóvágású: Nyugodtan. Akármit.
