Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjából

Szombathy Viktor, a PMH-nak 1932. december 8-1 számában Móricz Zsigmond három pihenő napot töltött Komáromban című cikkben számol be az író látogatásáról. Az egyik részben Móriczot idézi: „Egyik délelőtt a református papok gyűlésére vetődtem be, s úgy meghatott az a komoly munka, amit végeznek, s az igyekezet, amivel az ifjúság nevelésével törődnek, hogy itt, a szállodában azonnal írtam egy új részt a Rokonok második kiadásához, pótlólag... Most, hogy itt töltöttem pár napot, alkalmam volt észrevenni azt a nagyszerű munkát, amit az ifjúság és az ifjúság nevelésével foglalkozók végeznek. Én ma reggel már újra is írtam azt az egy-két oldalt, ami a szlovenszkói állapotokra vonatkozik. Boldog vagyok, hogy kötelességemnek érezhetem, hogy az ifjúság fölfelé törekvő egészséges lelkére és szép irányvonalára rámutathatok” A Komáromi Lapok dec. 3-1 száma pedig még arról tudósít, hogy az író a városban található valamennyi Jókai emléket megszemlélte. Megtekintette a Rác temetőben lévő Aranyember, Tímár Mihály (azaz Domonkos János) sírját, felkereste Jókai Mór szülőházát, valamint a Jókai Egyesület múzeumát és képtárát. De nem elégedett meg a letűnt korokat idéző emlékekkel, megkereste a jelent Is, a dolgozókat, a kétkezi munkásokat. A Duna-parton barátságosan elbeszélgetett a halászokkal és a hajóácsokkal. S a hetivásárt sem szalasztotta el, mert hiszen ez volt az ő világa, ahol összegyűltek a gubás és szűrös atyafiak a környékről. Különösen a lóvásárt figyelte nagy szakértelemmel. A helyi lap is kitér a vásárra, megerősítve a szemtanúk emlékezéseit: „Komáromnak e héten három napig kiváló vendége volt. Móricz Zsigmond tartózkodott a város falai között... tejárta a várost, elbeszélgetett az izsai, martosi, hetényl emberekkel a hetipiacon.” A Komáromi Lapok december 10-i száma ismét visszatér Móricz Zsigmond látogatása u k elemzésére: „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” szerzője muzsikaszó nélkül címmel Az író ekkor egy vidám estét töltött a Pokol vendéglőben, Baranyai József és Szombathy Viktor, a két újságíró társaságában. Baranyai még arról is nevezetes volt, hogy viselte a Pokol elnöke büszke címet is, lévén egész életében legényember ... Ahogy akkor minden komáromi vendéglőben, így Vörös Károly híres Poklában is cigánybanda szórakoztatta a bút, bánatot felejteni akarókat. Itt is csakhamar rázendít a Lévai Józsi vezette zenekar. Azonban Móricz Zsigmond — általános csodálkozásra Ifíinti a hangiszokat. S hogy magyarázatot fűzzön hozzá, ezt mondja: „Tudjátok, én bosszú ideig l<:ktam zenés kávéház fölött, én már bevettem magamba egy életre való muzsikaszót.” Nem is marad adós Baranyai Józsi bácsi az élcelődéssel: „Zsiga bátyám (pedig a megszólított volt a fiatalabb) te nem is vagy igazi író ember, mert hiányzik belőled az igazi író legelső kelléke, a bohémság, nem kell a muzsikaszó, nem iszol, ezt a fél liter bort is alig tudjuk lemorzsolni... amint mondod, este kilenckor már lefekszel, hiszen ez rettenetes szolidság.” Móricz Zsigmond, hogy mentse az írói becsületet, így vágta ki magát: „Ez mind igaz, de van bennem bohém vonás is. Sokat költök nőkre! Tudniillik a családom, a legközelebbi rokonságom mind nő. Tudod, három lányom van: a Virág, aki a múlt hetekben járt Komáromban, akit te is ismersz, most tette le a bölcsészkaron a doktorátust, a másik lányom a Gyöngyi, a gazdasági egyetem hallgatója a harmadik a Lili, most iratkozott be a színiakadémiára.” Aztán a menü kiválasztása körül is akadt egy bonyodalom. Móricz tésztafélét szeretett volna enni. Szom- baihy Viktor sztrapacskát, míg Baranyai Józsi bácsi a molnár csuszát ajánlotta. Az érvek és ellenérvek meghallgatása után Móricz végül Szombathy Viktor javaslatát, ;i sztrapacskát fogadta el. A Pokolban eltöltött hangulatos vacsora után Móricz allátogatott a Komáromi Lapok szerkesztőségébe. Érdeklődött a lap példányszáma, szerkesztőgárdája és olvasó tábora iránt. Ezen látogatás alkalmával Baranyai József főszerkesztőnek dedikálta a Rokonok című művét, aki viszonzásul „A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története” című helytörténeti munkájával kedveskedett az írónak.

A három nap gyorsan elrepült s elkövetkezett a búcsúzás pillanata. Szombathy Viktor a PMH dec. 8-i számában ezt így örökíti meg: „Komáromi jegyzeteit gondosan egybe- gyűjtötte, a csíkos télikabátot karjára kapta s mosolygósán, pihenten beült egy zötyö- gős, mindenfelől ernyőkkel fedett öreg konflisba.”