Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjából

sodik estén már egy olyan boldog, lelkes hangulat uralkodott, amely reményt ad arra, hogy a magyarság a maga kultúráját nem fogja elpazarolni és büszkén építi tovább.” Említettem már, hogy az áprilisi nagyszabású irodalmi diadalát után Móricz állandó és közvetlen kapcsolatban maradt a szlovákiai magyar irodalommal, és Karinthy Frigyessel együtt munkatársa lett a PMH-nak, a prágai lap a hírt 1927. VII. 10-i számában közli az olvasóival. Számos írása jelenik meg párhuzamos közlésben a magyarországi közlésekkel. Pl. az Űri murit egyidőbein adja közre a Pesti Napló és a PMH. Móricz népszerűségére jellemző, hogy amikor 1928-ban a losonci A Mi Lapunk irodalmi pályázatot hirdet Ki a legkedvesebb magyar íród és miért? címmel, az első három helyen értékelt pályázó Móriczot jelölte meg legkedvesebb írójának.

1929-ben rendezték meg Pozsonyban az első magyar könyvhetet. Móricz ezt az alkalmat is felhasználta, hogy üdvözölje a nemzetiségi irodalom képviselőit. Osváth Ernő halála után, 1929-ben, a Nyugat szerkesztését Babits és Móricz vette át. Ezzel tér nyílt a szlovákiai magyar írások gyakoribb publikálására is, főként Móricz jóvoltából. A PMH december 8-i számában Móricz a Nyugat programjáról nyilatkozik: „A Nyugatban koncentrálni akarjuk politikamentesen a magyar irodalom erőit és tehetségeit, és szívesen látjuk hasábjainkon a fiatal szlovenszkói írótehetségeket is, sőt reméljük, hogy a szlovenszkói magyarság általában szívesen figyel fel törekvéseinkre, mert ezen a' fórumon nem lesznek szónoklatok, virágoskert lesz ez, amelybe a magyar írás legszebb, legnemesebb és legritkább virágait plántáljuk.” Ezen programadó írása szavait igazolja Szalatnai Rezső is az említett évkönyvben: „Utat nyitott számunkra a magyar irodalomba, mint a Nyugat szerkesztője. . . Azt a szíves kapcsolatot megtartotta és gyakorolta akkor Is, amikor a Kelet Népe szerkesztője lett. Mindig előlegezte a bizalmat a szlovákiai magyar írásnak.”

Móricz harmadik szlovákiai útjára 1930 februárjában került sor. Ekkor Kassán és Eperjesen tartott előadásokat. Simonyi Mária és Ascher Oszkár szavalóművészek kíséretében. Rajtuk kívül volt még egy jeles résztvevője is a kis irodalomterjesztő csapa- nak, nevezetesen Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője, aki a konferanszié szerepét látta el.

Ugyanezen év májusában ismét Szlovákiába utazik Móricz. Ekkor Szent-Ivány József földbirtokos meghívására jött hozzánk. A magyar irodalom pártolója liptószent- iványi kúriájában látta vendégül a szlovákiai magyar irodalom jeles egyéniségeit, köztük Balogh Edgárt, Darkó Istvánt, Darvas Józsefet, Egri Viktort, Győri Dezsőt, Mécs Lászlót, Sziklay Ferencet és Boross Zoltánt. Erről a látogatásról és találkozóról ír Móricz a Nyugatba (1930. I. K. 825—327. 1.) Szentiványi kúria címmel. Boross Zoltán így emlékezik vissza a találkozóra: „1930 tavaszán résztveszek Balogh Edgárral a szlovákiai magyar írókat tömörítő Szentiványi Kúrián. Ott újból alkalmunk nyílik a meghívott Móricz Zsigmonddal tárgyalni a Sarló mozgalom fejlődéséről, majd nyílt vitát provokálni az első szovjet ötéves terv eredményeiről.”

1930 november közepén Móricz ismét Pozsonyba utazik irodalmi előadásra. Fellépése előtt kapja kézhez a prágai meghívást, Balogh Edgár táviratát. Erről ír a PMH nov. 15-i száma Móricz Zsigmond Prágában címmel: „A prágai magyar kolóniát s a diákságot váratlan meglepetés érte, Móricz Zsigmond szombati előadásának híre. A Magyar Menzán s a különböző diákotthonokban, internátusokban, az egyetemi épületekben és kávéházakban alarmszerűen terjedt el péntek folyamán Móricz Zsigmond jövetelének híre.” Maradandó bizonyságát őrzi ennek a találkozásnak az „Elán” novemberi száma, amelyben Štefan Letz szlovák költő ír Móricz prágai fellépéséről és a szlovák írókkal való találkozásról. Megjelenik itt Móricz portréja is.

Ezután két esztendő múlva, 1932 márciusában utazik ismét Móricz Szlovákiába. Ezúttal az utazásnak rokonlátogatási jellege volt. Érsekújvárban Simonyi Mária rokonait látogatták meg: Szporny Lajos és Borbély Győző családjánál viziteltek. Amíg Simonyi Mária — a rokoni kötelezettségeknek eleget téve — járta az újvári rokonokat és ismerősöket, addig Móricz az időt és alkalmat szociográfiai ismereteinek bővítésére használta fel. Erről ír Sándor Dezső a PMH március 13-i számában, stílszerű címet adva írásának: Móricz Zsigmond az érsekújvári mélység lakói között. „Az egyik napon együtt jártuk a várost Móricz Zsigmonddal és Krammer Jenő gimn. tanárral. A Kandit, a Pirítót, a Gogot, az újvári negyedeket néztük meg. A séta után a kávéházban kérdi Móricz „Tudtok-e még valami érdekeset mutatni ebből az Érsekújvárból? „A Pérót —