Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjából

nyíltszíni tapsok szakították félbe-... Az élvezetesen felolvasott novella után a közönség még hosszan és lelkesen ünnepelte a kiváló szereplőket, Móricz Zsigmondot és Simonyi Máriát. Az est mindvégig megtartotta a forró siker jellegét és Móriczék szlovenszkói körútja a legkedvezőbb auspiciumok között indult el. A hiánytalanul sikerült kultúrestet társas vacsora követte a Dózsa-féle vendéglőben. Vasárnapon a művészpár Érsekújvárba utazott, amely a körút második állomása.”

A komáromi helyi lapon kívül bő ismertetést találunk az eseményről a Prágai Magyar Hírlap (a továbbiakban PMH) hasábjain is. A turné megkezdése előtt 1927. IV. 1-én például azt írja: „Az eldugott őserő, a magyar paraszt komoly meglátója, Móricz Zsigmond szombaton érkezik Szlovenszkóra, hogy közvetlen megjelenésével kultúréletünk fölrázó nagy eseményét szolgáltassa. A prágai magyar diákok kérésére az élő magyar irodalom fejedelmi alakja elsősorban Komáromot, halhatatlan elődjének Jókai Mórnak városát tiszteli meg látogatásával... Az érsekújvári, ugyancsak gazdag műsor keretében Ady Endre halhatatlan emlékének hódol a művészpár és velük ünnepel ott is a prágai, brün- ni és pozsonyi idegen nyelvű egyetemek magyar ifjúsága.” Az országos jellegű érdeklődésre jellemző, hogy a szlovenszkói körút megkezdése előtt Sándor Dezső a PMH munkatársa pesti otthonában kereste fel a Móricz házaspárt. Interjút készített, s ez a lap IV. 3-i számában jelent meg „Beszélgetés Móricz Zsigmondékkal szlovenszkói kőrútjuk előtt” címmel. Ebből kiderül, hogy szlovákiai előadókörútjára Móricz nagy várakozással készült: „Egy író számára komoly szükség érintkezni a közönséggel. Élmény és új megismerések forrása. Nekem nem idegen az a hely, ahová megyek. Érsekújvár kivételével már valamennyi városban megfordultam, egyszer vagy többször. És talán legjobban mégis Érsekújvár érdekel. Kiváncsi vagyok erre a városra, borzasztóan várom. Egyéni okok miatt... Látni akarom azokat a helyeket, ahol feleségem gyermekkorát töltötte. Sokat beszélt róla, nagyon kedveseket... Aztán Pozsonyban leszünk. Ismerem és szeretem ezt a várost, sokszor voltam ott. Szép, komoly, régi város, a hagyományait érzi az ember, amikor benne jár. A fordulat óta nem voltam ott. Ha Po- zsonyra gondolok, Reviczkyre emlékezem. Azt a kis szigetet sokszor felkerestem, ahol Reviczky írta kedves költeményeit a kékruhás lányhoz. Komáromban is jártam. Egy ízben pozitív céllal. Csokonairól írtam darabot, s Lilla-emlékek után kutattam. Megmutatták azt a házat, ahol Vajda Júlia szülei laktak. Nagyon tetszett, írtam is róla, abban a Csokonai drámában, ami soha nem került előadásra, és nem is fog soha többé. Elégettem. Komárom rendkívül hangulatos kis város. Apró régi házikók, olyasmi, mint Debrecen, mellékutcája, a kollégiuma is a debreceni kollégiumhoz hasonlít. Még a lépcső vasrácsa is. A kálvinista renaisance korából való mind a kettő. Léván már felolvasást is tartottam, az ottani Reviczky Társaság dísztagjává is választott. Emlékszem, igen nevezetes székfoglalóm volt ott. A banketten ugyanis beszédet mondottam, s ennek egyes részletei belekerültek még a bécsi sajtóba is. 1917-ben lehetett. Antimilitarista kijelentések voltak ezek, a háború szomorú éveiben mindenkinek a leikéhez közeledő panaszok, melyek békét hirdettek. Akkor nagy visszhangja volt. A háború alatt fordultam meg Losoncon is. Többször is, sőt annyira foglalkoztatott, hogy ezzel a kedves várossal kapcsolatban írtam néhány tárcát is... Rozsnyó nagyon nevezetes hely nekem. Szomorúak az emlékeim. Ott nyaraltam egyszer, nagyon régen, több mint 20 esztendeje, s ott halt meg első gyermekem, egyetlen fiam. Ott is van eltemetve. Nagyon régen nem voltam a sírjánál, pedig nagyon hozzánőtt az életemhez ez a gyerek. Karonülő gyerek volt, amikor meghalt, ma 22 esztendős lenne.” Simonyi Mária azt mondta a felvidéki tájak vonzásáról: „Istenem, hát Érsekújvár... én csak Érsekújvárról beszélhetek, de erről annyit, olyan sokat. Ott születtem, ott éltem le életem egészen nagylány koromig. Gyermekkor, játékkor, bakfiskor, és .. . persze az első szerelem, ó de milyen, milyen kedves szerelem emlékei kötnek ahhoz a kicsiny, igénytelen, s oly kedves városhoz, ahová ha elkészülök, most is sok-sok év után, úgy érzem, haza megyek. Bizony, bizony Érsekújvár, azt nem lehet soha elfelejteni, hogy ott voltam először szerelmes. Künn az egyetlen bereki diákmajálison volt, az életem legszebb élményeinek egyike... Holdfény volt, hát persze, hogy az volt és nyári éjszaka, s én 15 éves nagylány. Vele a nyolcadistával romantikus sétát tettünk az erdőben... „Csak egy kislány”-t játszotta a cigány. Először nekem, csak nekem egy éjjeli zenén... Még most is érzem, hogy hasogatta a szívemet a boldogság, amikor örömkönnyekkel a szememben az utcára lestem, a gyertya mögül. Ez az én számomra Érsekújvár. Érthető,