Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjából

hogy boldog vagyok, amikor odakészülök és felidézhetem ezeket az emlékeket... Házasságunk kilenchónapos évfordulóját éppen Érsekújvárott ünnepeljük meg.”

A PMH tudósítói végigkísérik Móricz Zsigmondot szlovákiai kőrútján. így a lap részletes beszámolókban tárgyalhatja a szlovákiai magyar városokban sorra kerülő előadás körülményeit, lefolyását és visszhangját. Természetes, hogy ezenkívül a helyi lapok is bő terjedelemben tárgyalják az egy-egy kisváros életében nem mindennapi eseményt, Móricz Zsigmond fellépését. Az április 2-i komáromi előadásról a PMH április 5-i száma tájékoztat részletesen ismertetve a komáromi műsor programját.

Az előadó körút következő állomása Érsekújvár volt. Erre a találkozásra rányomta bélyegét a lokálpatrióta szemlélet. Az újvári közönség az országos hírű művésznőben a város szülöttjét üdvözölte, akinek valóban sok rokona élt a városban. A Komáromban kezdett diadalút Érsekújvárott folytatódott. Az egykorú tudósítások a forró tetszés hangján írnak a Móricz-házaspár újvári szerepléséről. A PMH április 6-i száma például: „Ünneplések sorozata volt Móricz Zsigmond és Simonyi Mária érsekújvári irodalmi estje. Ünnepet jelentett Érsekújvár számára az a nap, amelyen Móricz Zsigmond szerzői estjét tartotta. Amikor vasárnap délben két felvirágozott autó a vasárnapi tömegtől hullámzó főtéren keresztül az Arany Oroszlán szálló elé robogott, ahol az ünnepélyes fogadtatást készítették elő, az épület előtt várakozó kiváncsi tömeg lelkes éljenzésbe tört ki... A nagyteremben — melyet az újvári társadalom minden rétegéből összeállított fogadó bizottság s az érdeklődők százai zsúfolásig megtöltötték — Holta János dr. városbíró, nemzetgyűlési képviselő üdvözölte a művészpárt. Ficza József a gazdakör nevében mondott köszönetét. Majd valamennyi társadalmi szervezet és egyház képviselője külön-külön üdvözölte Móricz Zsigmondot és feleségét. Az újvári magyar diákok nevében Dobossy Imre köszöntötte. A szerzői estet Jakits Lajos nyitotta meg rövid értékelést és áttekintést adva Móricz eddigi irodalmi munkásságának.” A helyi lap az „Érsekújvár és Vidéke” írja április 10-én: „Több mint 100 ember nem kapott jegyet, és több mint 500 ember újjongott a vasárnapi szerzői esten.” Az előadás után bankett volt az Arany Oroszlánban.

Érsekújvár után Pozsony következett, ahol április 5-én és 6-án tartott előadást a Móricz-házaspár. Az íróval több mint fél évszázaddal ezelőtt történt találkozásának meg- índítóan szép emlékezését adja Szalatnai Rezső, aki 1943-ban Móricz halálának esztendejében ezt írja a Toldy Kör Értesítőjében: „Erős volt és érett, pompásan teljes, mint a nyár... Megtaláltuk benne életünk értelmének egy részét, glóbuszunk egy darabját. Nevelőnk volt. Nem úgy, mint elv és rendszer, hanem úgs, ahogy a hegyek és folyók, a pihegő falvak és zúgó városok az emberek nevelői. Csodálatos erőt és épséget árasztott magából. Mikor először találkoztam vele, úgy éreztem, a magyar lét eredeti töménységével jöttem össze. Egyetlen mozdulatával feloldotta a társadalmi feszültséget. Mindnyájan azt éreztük, valahol régen, a világ előtt találkoztunk már. Levesszük kalapjainkat a pozsonyi csöndben és körülálljuk emlékét, mint gyermek az apáét, aki váratlanul elment. Elment anélkül, hogy megmondta volna a titkot, amit a haldoklók közölni szoktak, az utolsó igét, amire az életben maradók várnak. Itt hagyta műveit. Bennük a titok. Bennük az ige.”

A két pozsonyi előadásról a PMH április 10-i száma is tudósít. Móriczék az első napon a már Komáromban megismert programot adták elő. A másodikat — mint mindenütt, ahol két előadásuk volt — Ady emlékének szentelték. De ezen a második pozsonyi előadáson helyet kapnak a kortársak is: Babits, Kosztolányi és Juhász Gyula, Simonyi Mária művészi tolmácsolásában. A fellépés után meginterjúvolták az írót. „A Savoy-kávéház egy sarokasztalánál mosolygó, zömök, dús fekete hajú, nagybajusz! magyar ül; Móricz Zsigmond. — Milyenek a szlovenszkói impresziói? — „Boldog vagyok itt a szlovenszkói magyarok között. Másodszor vagyok Szlovenszkón, ezúttal nyugaton. Nem érzem azt a nagy fájdalmat, amely akkor fogott el, amikor először léptem át

a .......... határt, Kassánál. Most már hozzászoktam ahhoz, hogy az emberek élnek és

dolgoznak, hogy mindent elviselhetővé, hasznossá és boldoggá lehet tenni. A kultúra rendeltetése ez. A kultúra átrepül mindenen... Nagyon kedves város Pozsony. Békeidőben és a háború folyamán jártam itt. Első feleségem pozsonyi leány volt... Ittjárt tanítóképzőbe... Szeretem Pozsonyt és jól érzem magam. Húsz év óta vesszőparipám volt az irodalmi decentralizáció. Most a fordulat után egyszerre Budapesten kívül négyöt vidéki centrum keletkezett: Pozsony, Kassa, Ungvár, Kolozsvár és Szabadka. Ezek