Irodalmi Szemle, 1979
1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Móricz Zsigmond szlovákiai útjainak sajtóvisszhangjából
MÓRICZ ZSIGMOND SZLOVÁKIAI ÚTJAINAK SAJTÓVISSZHANGJÁBÓL Móriczról sokan megírták, hogy a magyar tájak örök vándora s krónikása volt. Hol ismert kosarával, hol aktatáskájával rótta az országot, tájat, megyét, falut és várost. Az országjárást korán, fiatal újságíróként kezdte. Mint az Űjság szerkesztője indul első országjáró útjára 1903-ban, Szatmár megyében. Az életem regénye című művében ezt írja utazásáról: „Az a négy-öt esztendő, míg e vidéken jártam, az lett az én egyetemem, legfelsőbb életiskolám, írói propedeutikai tanfolyamom.” Az ihletet, a témát az élet szolgáltatta számára, hol Erdélyben, hol a Felvidéken, Czine Mihály szerint: „Eredeti és hiteles tanulmányait élete végéig bővítette; az ország minden tájának, a nép minden rétegének problémáiról saját szemével szeretett tudomást szerezni. Szatmár után a kúnsági és felvidéki városokkal ismerkedett.” Ezt az ösztönös küldetését, az ember és tájmegismerő szándékát az első világháború után, a megváltozott körülmények között sem hanyagolta el. Móricz Zsigmond volt az első magyarországi író, aki átlépte a trianoni határt, és 1926. novemberében irodalmi előadásokat tartott Kelet-Szlovákia és Kárpátalja városaiban a kassai Renaissance Kultúregyesület meghívására. Móricznak ezzel az útjával foglalkozik Vargha Kálmán az Irodalomtörténet 1957-es évfolyamában. Móricz Kassán részleteket olvasott fel a Kivilágos-kivirradtig című regényéből és egy felvonást Odisszeus-drámájából. Kassai élményeit a Nyugatban adja közre Julianus barát és a Kassai bor című útirajzokban. Kassa után Ungvár, Munkács és Beregszász következett. Ezekről az előadásokról ír a Kassai Napló 1926. nov. 14-i száma „Beszélgetés Móricz Zsigmonddal”, valamint a Kárpáti Híradó 1926. nov. 17-i száma „Móricz Zsigmond nagysikerű előadása Ungváron és Munkácson” címmel. Az 1926-os kelet-szlovákiai előadókörút csak bevezetője volt Móricz későbbi szlovákiai utazásainak. Az azt követő hat esztendő alatt valósággal feltérképezte Csehszlovákia magyarlakta területeit, városait. Szinte valamennyi magyar városban megfordult. De járt Prágában is, az ott tanuló magyar diákok meghívására. Azoknak a fiataloknak volt vendége, akik Balogh Edgár szavaival szólva — szakítottak a maradisággal s akiket Móricz újarcú magyaroknak nevezett. Szalatnai Rezsőt idézem, a magyar írók című művéből: „Elment Szlovákiába, és maga köré gyűjtötte a néppel együttérző és együttgondolkodó fiatalságot. Attól fogva, 1927-től haláláig, száz meg száz magyar fiú és leány volt a pajtása Pozsonytól Tátráig, s Prágában éppúgy, mint Érsekújvárott... Akik vele voltunk, soha vissza nem térő örömmel szegődtünk melléje, utitársként. Körülvett a szeretetével, s mivel neki nem volt fia, a fiává fogadta a szlovákiai magyar egyetemi hallgatókat, akiket ő nevezett el látnokoknak és életrevaló példának.” Móricz 1927-es felvidéki útjára a Magyar Akadémikusok Szövetségének meghívása után került sor. Az író első fellépését április 2-án tartotta Komáromban, a Jókai Egyesület székházában a Kultúrpalota nagytermében. Abban a teremben, melynek hátsó falát Feszty Árpád grandiózus festménye, „A bánhidai csata” díszíti. A helyi sajtó, a Komáromi Lapok, már jóelőre tájékoztatta olvasóit a nagy megtiszteltetésről, Móricz Zsigmond látogatásáról. A lap február 24-i száma írja: „A Magyar Akadémikusok főtitkárának, Somos Elemérnek sikerült levélileg egy felolvasó turnéra megnyerni Móricz Szénássy Zoltán
