Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Móricz Zsigmond és csehszlovákiai kapcsolatai

lóval polemizáló cikket jelentetett meg a Nyugatban, s abban kitért csehszlovákiai élményeire is. A csehszlovákiai magyar ifjúságot a magyarországinál korszerűbbnek: szociálisabbnak, kulturáltabbnak és európaibbnak nevezte. „Ők már semmit se tudnak az Extra Hungáriám jelszaváról — írta —, ők már nem mondják, hogy Magyarországon kívül nincs élet, s ha van, az nem élet. Ők már úgy tudják, hogy a magyar világon kívüli élet okosabb és emberségesebb élet”.

Ez a Horthy-rendszerre sújtó éles kritika rendkívül brutális támadást és hajszát váltott ki Móricz ellen. A jobboldali irodalom és sajtó reprezentánsai (Milotay István, Pekár Gyula stb.) hazaárulással és „a Benešékkel való cimborálással” vádolták az írót, és az ügy — egy megbélyegző megyei határozat révén — a megyei közgyűléseknek is napirendjére került. Móricz védelmében főleg a haladó írók és ifjúsági csoportok emeltek szót, s a tiltakozó írások egész sora jelent meg a csehszlovákiai sajtóban is.

Móriczot ez az országos hajsza sem tántorította el a kulturális közeledés kérdésében vallott álláspontjától. A barátságot, kapcsolatot tovább ápolta, s ezért elégtétellel fogadhatta azt a szeretetet és nagyrabecsülést, amely tőlünk áradt feléje. 1933-ban Alžbeta Göllnerová fordításában megjelent szlovákul a Sárarany, és ezt követte 1936- ban az Antonín Straka által csehre fordított Légy jó mindhalálig. Kisebbségi sajtónkon kívül helyet kaptak Móricz írásai az iskolai tanköi yveinkben is. A pozsonyi magyar tanítóképző önképzőköre az ő nevét vette fel. A lelkes Móricz-kultusz az úgynevezett szlovák állam 'idején sem lanyhult el. Az itteni magyar sajtó is közölt tőle írásokat, és jubileuma alkamából az Esti Űjság külön irodalmi mellékletet adott ki. Halálakor az akkori szlovákiai magyar napilapban, a Magyar Hírlapban közel tíz nekrológ és emlékezés jelent meg.

Ma az előző Móricz-kultusz betetőződésének vagyunk tanúi. Művei nagy számban jelennek meg az itteni magyar könyvkiadónál vagy közös kiadásban, és az olvasottság szempontjából is nagyon jó helyen állnak. A nagyszámú fordítás révén jól megismerheti Móriczot a szlovák és a cseh közönség is. 1945-től 1972-ig szlovák nyelven 12, cseh nyelven pedig 11 művét adták ki. Magyar nyelven Fábry Zoltán, szlovákul Tóth Tibor, csehül pedig Rákos Péter írt hasznos és jelentős Móricz-ismertetéseket, tanulmányokat. Remélhető, hogy az ilyen írások száma most, a centenárium alkalmával növekedni fog, és ezáltal a Móricz-képünk gazdagabbá válik. Érdekes és fontos témának kínálkozik Móricznak a csehszlovákiai magyar prózára gyakorolt hatása is, amelyről eddig még alig esett szó.

Szabó Gyula: Móricz Zsigmond, jametszet, 1959