Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Móricz Zsigmond és csehszlovákiai kapcsolatai

tyárok rejtekhelyének: az alföldi vízi világnak, nádasoknak, lápoknak néprajzi hitelességű bemutatása.

Móriczról és műfajairól itt nem adhatunk teljes képet, de a regényei közül feltétlenül meg kell említenünk még egy másik trilógiáját, az Erdélyt, melyet irodalomtörténet- írásunk a XX. század legjobb magyar történelmi regényének tart. A további kihagyhatatlan regények közé tartozik az ifjúsági irodalom klasszikus értékének számító Légy jó mindhalálig és az író által „irtóztató könyv”-nek nevezett Árvácska.

A novella műfajának Móricz életművében egyenlő rangja van a regénnyel. Pályáját egy olyan novelláskötet nyitotta meg, a Hét krajcár, mely Ady szerint „egyedül fölért egy forradalmi szabadcsapattal”. A pálya utolsó szakaszában születő novellák (Barbárok, Esőleső társaság, Egyszer jóllakni, Ebéd, Komor ló, Kiserdei angyalok stb.) a magyar novellisztika csúcsalkotásai közé tartoznak. A novellák viszonylatában nem szabad megfeledkezni a Csibe-novellákról, melyeknek nem művészi, hanem tematikai tekintetben van jelentőségük. Ezekben a riportszerű írásokban — melyek megformálására fogadott leányának, a Csibének becézett egykori lelencgyermeknek városi élményei ihlették — a munkáskörnyeizettel ismerkedett az író.

Ami a drámát illeti, Móricz a színjátékaival (Sári bíró, Fortunatus, Pacsirtaszó, Kismadár stb.) és dramatizálásaival is jelentőset alkotott, de a színpadon mindmáig nem ért el átütőbb sikert. Drámai életműve értékelésében megoszlanak a vélemények. Az értékelők többsége a drámáit dramaturgiailag szabálytalanoknak tartja, vannak azonban olyan méltatok is (Németh László, Hubay Miklós), akik a móriczi drámaépítést a kor legértékesebb kísérletei közé sorolják.

A szépirodalmi tevékenység mellett Móricz a publicisztikát is folyamatosan művelte. Hivatásos újságíró csak addig volt, amíg az írói hírnevét meg nem alapozta, de azután is szoros kapcsolatban maradt a politikai és az irodalmi sajtóval. A húszas években és a harmincas évek első felében Az Est-lapoknak dolgozott, 1929 novemberétől 1933 februárjáig a Nyugat társszerkesztőjeként működött, élete utolsó éveiben pedig egy kis hetilapocskának, a Kelet Népének volt a kiadója és szerkesztője. Irodalompubli- cisztikai és kritikai munkássága sem jelentéktelen. Az általa felfedezett írók közé tartozik a mi Győry Dezsőnk s a népi mozgalom jelentős alakja, Szabó Pál.

II.

Móricz emberi és írói életútja több szállal kötődik a szlovákiai tájakhoz, városokhoz és emberekhez. Itteni kapcsolatait a legalaposabban Szalatnai Rezső (Móricz Zsigmond Szlovákiában, 1943) és Vargha Kálmán (Adalékok Móricz Zsigmond csehszlovákiai útjaihoz és kapcsolataihoz. Irodalomtörténet, 1957. évi 3. sz.) dolgozták fel.

Kapcsolatainak első szakasza még az 1918-as államfordulat előtti évtizedekre esik. Anyai rokonságából az Iszákoknak, Nyilasoknak és Pallagiaknak kiterjedt felső-magyar- országl rokonságuk volt, s Móricz az édesapjával már gyermekkorában járt Kassán és más helyeken. A regösvándorláson járó sarlósok 1927-ben boldogan fedezték föl, hogy a népköltészeti gyűjtőmunkába bekapcsolódott ifjú Móricz „előttük járt” a kárpátaljai Bökényben és Csetfalván; az utóbbi helyen lerajzolta a református templom mennyezetének népies díszítéseit.

A gömöri Holies Jankával 1905-ben kötött házasság után Móricz teljesen otthon érzi magát tájainkon. Janka apja bányaírnok volt, s a család Meczenzéfen, Vashegyen, majd Rőcén lakott. Az ifjú házasok rengeteget utaztak, szinte az egész akkori Felső- Magyarországot bejárták, s a későbbi években is rendszeresen hosszú heteket töltöttek Gömörben. A Holics-rokonság által lakott helyeken kívül (Jolsva, Rozsnyó, Zólyom, Barsendre stb.) jártak Besztercebányán, Selmecbányán, Körmöcbányán, Dobsinán, Mu- rányban, Csetneken, Szklabonyán, Rimaszombatban, Losoncon, Kassán, Árvában, Alsó- kubinban, a Tátrában, a Móricz által „a világ legszebb völgyének nevezett sztracenal völgyben, Léván stb. Többször ellátogattak Pozsonyba is, ahol Janka korábban a tanítóképző növendéke volt, s megnézték Bécset és Prágát is. A szlovák (és cseh) környezetben a szlovákul tudó Janka volt a kalauz.

Az említett helyek közül néhányban, elsősorban Kassán és Léván Móricz irodalmi előadásokkal Is szerepelt. Kassán a Kazinczy Társaságnak, Léván pedig a Reviczky Társaságnak volt a vendége; az utóbbi egyesület Móriczot tiszteletbeli tagjává válasz-