Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Móricz Zsigmond és csehszlovákiai kapcsolatai

totta. A gyakran látogatott Rozsnyóhoz egy fájdalmas kapcsolat Is fűzte Móriczékat; az itteni temetőben nyugszik csecsemőkorban elhalt fiuk, Bandika, akinek sírját a rozs- nyóiak ma is szeretettel gondozzák.

A tájainkhoz fűződő tartós és bensőséges kapcsolatnak értékes irodalmi gyümölcsei is lettek. A Harmatos rúzsa, az Isten háta mögött és a Jószerencsét regények élményanyagának nagy része az itteni környezetből származik, s ezeket a műveit — a Brusz- nón írt Kerek Ferkóhoz és Sári bíróhoz hasonlóan — a látogatásai, vendégeskedései idején Vashegyen, Rozsnyón, Jolsván és Zólyomban írta Móricz. Az irodalomtörténészek által „magyar Bovaryné”-nak nevezett Isten háta mögött cselekménye Jolsván (a regényben: Ilosva) játszódik, a „magyar Germinal”-nak nevezett Jószerencsét című regényé pedig Vashegyen; az utóbbi regény — néhány novellával együtt fBányajárás, Bányászlányok) — a bányászok és vasmunkások élet- és munkakörnyezetét is bemutatja. Rozsnyói élményt dolgoz fel a Fass fiakkeros című novella.

A Janka révén megismert és megszeretett környezet az említett műveken kívül még számos novellához nyújtott témaanyagot. Ezekből az írásokból — melyeket Szalatnai Rezső 1957-ben az Esti tűz mellett című kötetben gyűjtött össze — azok a legérdekesebbek, melyek szlovák környezetet és szlovák alakokat ábrázolnak (A vizit, Füsti fecskék, Nyolc tót lány stb.). Ide tartozik a négy árvái riport is (Jablonkai vásár, Csöndélet az árvái gránicon, Árvácska és ínségecske, Oj világ Árvában/, melyeket Móricz az első világháború folyamán, 1916-ban írt. Bennük ugyanazzal — a ma már sokszor viszolygást keltő — túlzó naturalista szemlélettel, környezet- és alakábrázolással találkozunk, amely az író akkoriban írt „magyar” novellái és riportjai egy részére is jellemző.

Móricz a szlovák dolgozó népre és környezetére mindig szeretettel és megbecsüléssel tekintett, nemzeti elfogultság és türelmetlenség nem található szlovák tárgyú írásaiban. Egy szlovák írónak, Stefan Letznek 1930-ban adott nyilatkozatában visszanéző módon ezt mondta: „Feleségem ojtotta belém a szeretetet a hegyek és a szlovákok iránt... Neki köszönhetem, hogy íme eljutottam idáig, hogy értékelni tudom minden emberi faj munkáját, s azt egyenlő értékű tényezőnek tartom a műveltség terén”.

A szlovák nép szorgalmas és közhasznú munkájának értékelésével az egyik árvái riportban találkozunk: „Az Árva megyeiek valamikor gyolcsosok voltak, az egész országot bejárták, ma is van még egy-két falu, melynek a férfiai lejárnak szekerekkel az Alföldre. Más része üveges volt, ma is az. Lipnicán kétszázötven kőműves van, azok építik fel a fél országot”. A Magyar földosztás tót lakosságnak című riportját — melyet az 1918—19-es magyarországi forradalmak idején, 1919. február 20-án a kerepesi szlovákok részére végrehajtott földosztásról írt — ezzel a szép passzussal fejezi be: „Ma láttam először az eljövendő boldog kort, mikor a különböző nemzetiségek úgy fognak egymás mellett lakni, mint a különböző vallásfelekezetek. Mennyi gyűlölet, harc és kegyetlenség folyt a katolicizmus és a protestantizmus jelszavai alatt még nemrégen. S ma egymás mellett állottak, mit sem tudva egymás felekezeti dolgairól: katolikusok, lutheránusok, zsidók: a forradalom ugyanúgy meghozza a nemzetiségek lelki kiegyenlített, megbékélt egyensúlyát is”.

Móricz kapcsolatainak második szakasza az 1920-as, 1930-as évekre esik. Ebben az időben sűrű érintkezésben volt a sarlós fiatalsággal, melynek irodalmi-szellemi orientációjában — Adyval, Szabó Dezsővel, Bartókkal, Kodállyal együtt — központi helyet foglalt el. Az érlelődő sarlós ifjúság lapja, A Mi Lapunk számára írta a Gyalogolni jó című híres írását. A gombaszögi táborban 1928-ban megalakuló Sarló táviratban üdvözölte a nagy írót. A Mi Lapunk 1928-as irodalmi pályázatán („Ki a legkedvesebb magyar íróm és miért?”) az első három díjnyertes őt választotta.

Az 1918-as államfordulatot követően Móricz először 1926 novemberében jött Csehszlovákiába. A kassai Renaissance-kultúregyesület rendezett a tiszteletére irodalmi estét, melyen előadással és a műveiből való felolvasásokkal szerepelt. Ugyanabban az évben és nagyrészt ugyanazzal a műsorral fellépett még három kárpátaljai városban: Ungváron, Munkácson és Beregszászon.

A sarlósokkal közösen tervezett első útra aztán 1927 áprilisában került sor, amikor két hét folyamán hét városban — Komáromban, Érsekújváron, Léván, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón és Pozsonyban — rendeztek Móricz számára előadóestét. Ezeken az író második feleségével, Simonyi Mária színésznővel együtt lépett fel. Mindenütt