Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - MŰHELY - Bettes István: Öreg harcoshoz..., Fogadj el, Holtpont alatt (versek)
Öreg harcoshoz... ■öreg harcos láthatod a front kertek alá szorul hajlékony dombok mögül ‘Csontszínű por szitál leülepszik szalmakalapodra vanília von be vastagon karnyújtásnyi távolságok indulnak tőled lassú megfontolt léptekkel rózsaszín lobbanású harcvonalon zsibongó világ zászlói bontakoznak tompa puffanással szálfák zuhannak poroszkálva érkezik az est fogadj el selymesen lombosodó álom könnyen viselje testem a köveket hóemberek kékköves sziveként szállj le rám mint éj a rengetegre fogadj el selymesen lombosodó álom ringó vizek öle fogadjon mélyébe halak képében osonjon rám a csend őrizze nyugalmam hajófenék éje végtelenül el kellene szomorodnom leengedni a függönyt és várni a halált jönnek is sorra éjsötét vonatok nem végtelen csak végtelenebb sinen számtábla nélküli órám találomra jár barátom már egy sincs de ha mégis te vagy ki meg tudnál halni féllábon csukott szemmel is hajolj hát le hozzám mert mondok most valamit te nem tudhatod de nekem most látomásom van mert lopakodik a tökinda az éjben piros maslival hajában és gyufával kezében és kerít magának nagyobb darab földet hónak hinnéd a fehéret mint most is és lalala csak szakad ránk veszettül a pattogatott kukorica míg hófehérre meszelt fényűző medencénkben langyos derengéssel lábat mos a közöny s már te sem tudod: szívünkről hidegvágóval a jeget kifogja levágni és széthúzni a függönyöket sorra mert öblösödik szürkén benünk a vízözön BETTES ISTVÁN Fogadj el Holtpont alatt
