Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - MŰHELY - Finta László: Edgár Allannak, Anyám az én igazamban, Stillárom, haj! (versek)
FINTA LÁSZLÓ Edgar Allannak Kínlódtál Edgar Allan, mintha az én földem szült volna, s mintha nálunk köpted volna sárba utolsó szitkodat. Allan, Allan, mintha hallanám a mi bölcseink szavát, ahogy tútorkodnak rajtad. Igen, Hollódnak minálunk is jutna elég konc, hogy nagyra nőjön, s Annabell sírja itt, a házunk mögött. Vigasztal Edgar Allan: — valóban a mi földünk a Föld. Elhagyva apám kihűlt ormait nekiadtuk magunkat a tombolásnak anyám anyított én meg énítettem és körülöttünk világított a világ Rájöttünk ki-ki a maga javába dől mi kozmikusán megfértünk egymással mutató szavakra nyitván énekeinket vakítón nőttünk és velünk az ének Most is tart engem hagyna el idegen nő és egy falat belőlem bennünk a világ én-anyámítása kívülünk sziporkáival a csend. Stillárom, haj Szívom až anyabort, rúgom a rímet, stillárom, haj! Fejem helyén buborék, nekem ebből nem elég, stillárom, haj! Ha meghalok, sír helyett szövőgépbe tegyetek, stillárom, haj! Lesz belőlem lobogó, leányoknak bugyogó, stillárom, haj! Anyám az én igazamban
