Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Gágyor József: Megy a gyűrű vándorútra... (Gyermekjátékok és mondókák a galántai járásban)

Ezt a dalocskát éneklik akkor is, ha a kisgyermek fürdés közben a vizet csapkodja. (Gágyor Jőzsefné, 25 éves, Tallős, 1972)

KOLDOSKÄSÄT VEGYENEK! A felnőtt a kisgyermeket hátára emeli; a gyermek kezével a felnőtt nyakába kapaszkodik, lábával átkulcsolja derekát, a felnőtt pedig két kezét hátulról a gyermek feneke alá teszi. Ily módon le-fel Járkál a gyermekkel, közben ezt énekli:

Az ének végén a játékosok gyorsan párt cserélnek. Az eddig pár nélkül álló játékos

— ha eléggé ügyes — a csere alkalmával párt szerezhet magának.

Tetszés szerinti ideig játszák.

(Bódi Mária, 13 éves, Farkasd, 1971]

VÍZIEMBERRE. Többnyire útmenti árkokban, illetve árkok partján játszák. Választanak egy „víziembert”. A víziember bemegy az árokba, a többiek az árok két partján helyezkednek el.

A víziember célja az, hogy az árkon átugráló gyerekek közül valakit elkapjon. A gyerekek a következő dalocskával csúfolják őt:

A dalocska végén megcsiklandozzák a gyermek fenekét. (Tóth Béla, 40 éves, Tallős, 1976)

PI-PIROS A PIPACS VIRÁGA. Inkább lányok játsszák, páratlan számban. Párosával kör be állnak, a párban állók megfogják egymás derekát, s az alábbi dalocskára csárdást táncolnak:

Fut-ni,fut-ni,fut-ni,fut-ni !

KÓ-dús-ká-sát ve-gye-nek ! Bü-dös a ké-so,

büdös.

pi-pi-ros’ a pi-pacs vi-rá-ga.

Ví-zi-em-ber há-zá-ba, Bé-ka ül az ó- gyá-ba.