Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Gágyor József: Megy a gyűrű vándorútra... (Gyermekjátékok és mondókák a galántai járásban)

A víziember az árokból nem mehet ki. Akit sikerül elkapnia, a játék ismétlésekor az lesz az új víziember. Ha túl hosszú ideig nem képes elfogni senkit, a gyerekek új víziembert választanak.

/Zofcsák Erzsébet, 15 éves, Taksony, 1970]

LOPOM-LOPOM MÉZESKÖRTÉT. A játékosok kijelölnek maguk közül egy ,,csőz”-t (v. ,,jáger”-t), aki egy közeli fa alá leheveredík. Mihelyt a „gyerekek” látják, hogy a csősz „elaludt”, a fa alá lopakodnak és kórusban éneklik:

A gyerekek huhogására a csősz felébred, és a gyümölcstolvajok után iramodik. Akit sikerül elcsípnie, azzal szerepet cserél, s a játék megismétlődik.

(Kolozsi Gabriella és Tóth Gizella, 15 évesek, Hajdú Gábor 14 éves, Deáki, 1970]

KI SEGlT NÉKEM? Fiúk, lányok egyaránt játsszák. Körbe állnak, megfogják egymás kezét, aztán körbejárva énekelnek:

Erre a megnevezett játékos karjait kereszt alakba helyezi, s így fogja meg szomszédjai kezét. A játéknak ez a része addig ismétlődik, míg az összes játékos „sövényt” nem alkot.

A játék második része a kezek eredeti tartásba való fokozatos visszahelyezése. Ez a dalocska következő szövegváltozatával történik:

2. Ki segít nékem Sövényt kifonni?

Segít a, segít a Marika (v. más).

(Rózsár Valéria, 15 éves, Hidaskürt, 1971]

Lo-pom-lo-pom. mé-zes-kör-tét,A-lu-szik a csöz.

Vas-ka-lap a fe-ji-re, Hu-hu-hu-hu fyú !

Ki se-gít né-kem Sö-vényt be-fon-ni ?

Se-gít a, se-gít a Zsu-zsi-ka /v.raás/.