Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Poliak, Ján: Beszélgetések az ifjúsági irodalomról (részletek)

laszt. Ez a figyelemkeltés nagyon fontos mozzanat, mivel az olvasó nem köteles elolvasni a könyvet: a szabad idejét áldozza rá, és azt kell éreznie, hogy nem töltötte fölöslegesen és unalmasan. Ugyanígy meggyőződésem, hegy a szerzőnek számolnia kell az olvasó értelmi felfogó képességével, hagynia kell gondolkozni őt és provokálnia a gondolkodásra, s kerülni kell a szájbarágós módszereket. Persze hozzáférhetően és érthetően kell kifejeznie magát, fölösleges szakmai részletezések nélkül. Ugyanekkor ügyelnie kell a sző kultúrájára, a tartalommal adekvát formára, a kifejezés kultivált- ságára. A tényirodalom nem a megszállottak olvasmánya, de nem is a műveletlen embereké. Nemcsak szakmai szempontból kell színvonalasnak lennie, hanem nyelvileg is, mert máskülönben nem irodalom lenne, hanem tájékoztató anyag. A szerzőnek természetesen becsületesnek kell lennie az olvasójával szemben (s ez nem erénye, hanem kötelessége): csak ellenőrzött tényeket szabad felsorakoztatnia, meg kell különböztetnie az igazolt tényeket az elméletektől, az elméleteket a föltevésektől. Igaz, elősorakoztathatja a saját nézeteit is, de minden esetben fel kell tüntetnie, hogy nem általánosan elfogadott nézetekről van szó, és az olvasókat sem szabad rákényszerí- tenie az elfogadásukra. Minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a tárgyalt anyagot az olvasó számára közelebb hozza és világosabbá tegye; felhasználhat tervrajzokat, térképeket, rekonstrukciókat, fényképeket. De nem feledkezhet meg arról sem, hogy egy sokszorosan összetett magyarázó mondat helyett olykor többet mondhat egyetlen költői metafora is. (...)

A tényirodalom szerintem valahol a szépirodalom, a tudományos publikációk, a riport és az életrajz határán van: mindegyikből átvesz valamit. Fő ismertetőjele, hogy következetesen ragaszkodik a fényekhez. A hagyományos tudományos-népszerűsítő irodalomtól nagyobb művészi igényessége különbözteti meg (legalábbis ennek kellene megkülönböztetnie). S a tények értékelése: nehéz elfogadhatóan írni a tudományról tudományos világnézet nélkül. Emellett az irodalomnak, amennyiben lehetséges, össze kell kötnie a pihenésként való olvasás nyugalmát a tudomány új ismereteinek, a technika új lehetőségeinek, a művészet új vívmányainak, a társadalom új fejlődési szakaszainak megismerésével. Napjaink mindinkább szakosodó embere számára más szakágazatok felé vezető összekötő hídnak kell lennie. Ugyanekkor gondolatilag legyen mindig időszerű. Természetesen, soha nem szorítja ki a szépprózát és a költészetet, s nem helyettesítheti a tankönyveket, a kézikönyveket és a szaklapokat sem. Az egyéb irodalmi és publicisztikai műfajok mellett létezik és létezhet csupán, mintegy kiegészíti azokat, de megvannak a maga sajátos feladatai is. És gondolom, ahhoz sem fér kétség, hogy megvan a jövője is.

Válogatta és fordította: —h—6