Irodalmi Szemle, 1979
1979/6 - Poliak, Ján: Beszélgetések az ifjúsági irodalomról (részletek)
Ján Poliak BESZÉLGETÉSEK AZ IFJÚSÁGI IRODALOMRÓL A Nemzetközi Gyermekév alkalmából sok szempontból érdekes és tanulsággal forgatható beszélgető-könyv jelent meg a fenti címmel (Rozhovory o mládežníckej literatúre) a közelmúltban a Mladé letá Könyvkiadó gondozásában. Ján Poliak harminc szlovák írónál érdeklődött gyermekkora, gyermekirodalmi és ifjúsági művei, műhely jellegű gondjai, a szlovák gyermek- és ifjúsági irodalom múltja és jelene, s általában az ezekkel összefüggő elméleti kérdésekről alkotott nézetei felől. A beszélgetések a hetvenes évek elején-közepén születtek, az akkori helyzetet tükrözik, de végső kicsengésükben többek egyszerű helyzetmegállapításoknál, s mint ilyenek, általános (vagy általánosítható) következtetéseiknél fogva érvényesek és nem egy tekintetben időszerűek napjainkban is. S nemcsak a szlovák irodalomban azok. A könyv alább következő részleteit abban a hitben emeljük lapunkba, hogy közlésükkel talán a még mindig Csipke- rózsika-álmát alvó csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom ébredését is ösztönözhetjük. Ehhez kerestünk Ján Poliak beszélgetéseiben néhány vitatkozó, vitára serkentő szempontot. A szerk. ĽUBOMÍR FELDEK (1936) ... Pályád kezdetén amellett szálltál síkra, hogy a gyermekköltészetnek is jogában áll élni a „költészet messzehordó fegyvereivel”. Azonban már a Hry pre tvoje modré oči (játékok a te kék szemeidnek, 1958) megjelenését követően is olyan megjegyzésekkel illettek téged, miszerint a verseid ugyan költőiek és fantáziadúsak, de csak látszólag alkalmasak a gyermekek számára, mivel — állítólag — aligha érthetik meg őket. Az ilyen jellegű jeltevések és ítéletek, amelyeket kezdetben a rosszakarat és a cenzorkodás szült, később gyámkodó-elnéző okítgatásokká váltak. Ezek ugyan semmilyen pszichológiai vagy szociológiai vizsgálatra nem támaszkodtak, mégis ítéletet mondtak verseidnek a gyermekek számára való alkalmasságát és hozzáférhetőségét illetően. Mi a véleményed az irodalom „gyermekiségének” efféle ortodox értelmezéséről? — Ha megvédjük is a jó gyermekvers jogát arra, hogy a felnőtt olvasóközönség elé kerüljön, bizonyára még mindig nyitva marad a kérdés, hogy hol van az a határ, amely fordított esetben még elfogadható. S ahogy ellentétbe kerültem azokkal a felfuvalkodot- takkal, akik nem akarták elismerni, .hogy a jó gyermekvers kimeríti a jó felnőtt irodalom minden kritériumát, vitám támadt azokkal is, akiknek ugyan semmi kifogásuk nem volt az ellen, hogy a szövegeim felnőtt irodalomként is számba jöhessenek, úgy vélekedtek viszont, hogy nem alkalmasak a gyermekeknek. Amíg az első esetben a minőséget hozhatjuk fel érvként, a másodikban már bonyolultabb a helyzet, mivel a minőségi szempont mellett percepciós szempontokat is tekintetbe kell vennünk. De nem minden esetben! Vannak hülyék, akik megelégszenek a percepciós nézőponttal, a minőség szempontját meg játszva utasítják el azzal, hogy ami minőségi, az a gyermek számára nehezen felfogható. Ővelük azonban már eleget vitatkoztunk — takarékoskodjunk a papírral.
