Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Aich Péter: Esti mese (mese)

Aich Péter

ESTI MESE

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis piros szék, és ezen a kis piros széken ült egy kislány. Annak a kislánynak kockás ingecskéje volt, meg kék szoknyája, fehér harisnyája és a lábán egy pár szép piros cipő. Tudod-e, ki volt az a kislány?

— Zsuzsa — vágta rá huncut nevetéssel Zsuzsika.

Igen, Zsuzsa volt. S ennek a Zsuzsának volt egy mamija és egy édesapja, és a mami azt kérdezte Zsuzsától meg az édesapától:

— Mentek sétálni?

— Sétálni! — mondta Zsuzsa.

Édesapa föladta Zsuzsára a kiskabátot, és ő is felvette a maga kabátját.

— Adj a maminak puszit — mondta édesapa, és Zsuzsa puszit adott maminak, aztán sétálni indult édesapával. Kézenfogva sétáltak.

— Énekelünk? — kérdezte édesapa.

— Igen — mondta Zsuzsa.

Édesapa énekelni kezdett: Boci-boci, tarka ...

— Nem! — szólt rá Zsuzsa. — Ne énekelj!

— Nem énekelhetek? — kérdezte édesapa.

— Nem.

— Te akarsz énekelni?

— Igen. Boci, boci, tarka ... — Zsuzsika végigénekelte a Boci, boci, tarkát.

— Nézd csak, mi van itt! — szólt édesapa, mikor Zsuzsa befejezte az éneklést. A kislány kíváncsian odafutott.

— Na, mi van itt? — mondta.

— Virág — mondta édesapa. — De milyen virág?

— Zöld.

— Neem — mondta édesapa —, a virág nem zöld.

— Piros — mondta Zsuzsa.

— Persze, piros virág. Piros muskátlivirág. És ez, nézd csak, egy kutya. Látod?

— Igen.

— Hogyan mondja a kutya?

— Vau, vau! Zsuzsa nem fél.

— Persze hogy nem. Ez itt jó kutya. Nem is ugat — mondta édesapa. A kutya a farkát csóválva megállt a muskátli mögött.

— Szagolgatja a virágot — mondta Zsuzsa, ezért aztán mindketten jól megnézték a kutyát, hogyan is szagolgatja a muskátlit.

Miután jól megnézték a kutyát, tovább mentek. Zsuzsa édesapa kezét fogta és édesapa Zsuzsa kezét, úgy sétáltak.

— Sétálunk, sétálunk — mondta édesapa.

És Zsuzsa mit mondott?

— Mi ketten.

Ügy bizony, mi ketten. Édesapa Zsuzsa kezét fogta és Zsuzsa édesapa kezét fogta; sétáltak. Tudod-e, mit láttak?

— Cicát.

— És még?

— Házat.