Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Aich Péter: Esti mese (mese)

— Sok-sok házat. És mit láttak még?

— Labdáztak.

— Ki labdázott, Zsuzsa? — kérdezte édesapa.

— Gyerekek.

— És az ott micsoda?

— Hold.

— Ugyan, Zsuzsa, az nem hold — mondta édesapa. — Mi az?

— Vár.

— A vár. És mi van a vár fölött?

— Hold. Nincs lábija.

— Nincs lábija? — csodálkozott édesapa. — Hát hol van?

— Nincs.

— Hova tette?

— Szekrénybe. Alszik. Nincs hold — kiabált Zsuzsa.

Valóban. A hold, aznap igen korán kelt, hogy megnézze, hogyan megy aludni a napocska, ezért tűnt el.

— Elbújt — mondta Zsuzsa.

— Gyere csak ide — mondta édesapa Zsuzsának. — Látok itt valamit.

A hold! Kikukucskált a ház mögül, s amikor még darabon kicsit előrementek, teljesen látni lehetett. így bújkált a hold, amíg sétáltak. Egyszer egy ház mögé bújt, majd egy fa mögé, de megint előbukkant.

— Milyen huncut ez a hold — mondta édesapa —, lába sincs, s mégis sétál.

Mikor hazaértek, a mami megkérdezte:

— Sétáltatok?

— Igen, mi ketten — dicsekedett Zsuzsa. — És a hold.

Azóta, mikor sétálni mennek, ők ketten, édesapa és Zsuzsa, mindig megnézik, vajon a hold is velük tart-e. De mivel a hold igen rendetlen, egyszer korán kel, máskor meg későn, nem mindig látható. Zsuzsa ugyanis jó kislány, mindig idejében megy aludni. S mihelyt elalszik, a hold fölmászik a csillagokon, és fönn az ég tetején ráül egy felhőre, hogy benézhessen Zsuzsa szobájába, s őrizhesse álmát.

Reviczky Mária, 6 éves