Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Varga Imre: Mikor lázas voltam; Én, Ri és a tölgy (gyermekversek)

VARGA IMRE Mikor lázas voltam

Bejött a Kék Nyúl az ablakon.

Igaz is ... az ablak zárva volt.

Tehát a falon át jött a szobámba, mert az ablakunk be volt zárva.

Láttam ekkor, hogy az oldalamnál cukorkával teli áll egy kaptár, mert méheinknek olyan a szokása cukorkával járnak a szobámba.

Bejött a Kék Nyúl, öt-hat lába volt, fél szeme eleven, a másik fél meg holt, eszerint ez egy valódi Félvak Nyuszi.

Kiáltok gyorsan: — Gyere be, anyuci!

Belép az anyukám, s nincsen neki feje. Nyakán nagy lepke ül, s megy bárhova vele; tudom, ha a lepke egyszerre elszállna, rá se ismernék tán az én anyukámra.

A Kék Nyúl fölnevet, és pókká változik, ablaktól ajtóig fonalat gombolyít, de látom, látja, nem törődöm vele; anyának szárnyakká változik a keze.

Hozza aztán a Nyúl a teáspoharat, megönti s a lé színjártán túlszalad, lázmérőt rágcsálva, pislog balra-jobbra, anyukám arcából lett egy dobostorta.

A csillár furcsa nyelven kiabál, aszondja: megserég, hajcsing, libahál.

A ruhásszekrény ásít: kitátja száját olyan tágra, hogy látom a zúzáját.

Jé, a szekrényünknek foga is oly sok van! Kimozdul egy-egy: cipők jönnek sorban. Érzem, nagyhideg van, didereg a padló, farához rúg székem s nyihog mint a vadló.