Irodalmi Szemle, 1979

1979/6 - Tóth László: Ákombákom (meserészlet)

magának, a másikat magának, a harmadikat is magának... —, jobbnak látta, ha ő osztja el igazságosan négyfelé a zöldséget.

— Ez a tied — nyújtotta oda az egyik darabot Kraksznak.

— Ez meg a tied — nyújtotta a másik darabot Kiskatának.

— Ez pedig legyen a tied — adta a harmadik darabot Julijulnak.

— Ez is a tiem! — vágott közbe Kiskata, és már nyúlt is érte.

— Nem a tied! A tiem — ellenkezett vele Julijul, és majdnem sírva fakadt. Ha pedig Julijul egyszer sírva fakad, akkor baj van, nagy baj. A múltkor is annyira sírt, úgy ordított, hogy megzendültek tőle az egek, megdöndültek tőle a hegyek, reszketve bújtak egymás árnyékába az oroszlánok, de Julijul csak sírt, sírt, sírt keservesen; könnyei elárasztották az utakat, a házakat és városokat, el az egész földet, s az emberek kénytelenek voltak sebtiben ácsolt tutajokon közlekedni, hamarjában ácsolt bárkákba költözni, mert Julijul negyven álló napon és negyven álló éjszakán át csak sirt és sírt. Az emberek azóta is ezt az időszakot nevezik az özönvíz idejének.

Vörös Erika, 10 éves