Irodalmi Szemle, 1979
1979/6 - Rácz Olivér: Malac Misi kalandjai (gyermekvers)
RÁCZ OLIVÉR Malac Misi kalandjai Sertés néni hajnal tájban batyut kötött a hátára s így szólt kedves fiához, a kis Malac Mihályhoz: Én most megyek a vásárba, vigyázz hát a ház tájára; a jószágra gondod legyen, tűzzel ne játssz, kútra ne menj, csibéimet meg ne kergesd; inkább az udvart sepergesd! A kaput meg jól bezárjad, mert most olyan idők járnak, hogy a gyönge malackát könnyen zsákba szalasztják! Majd a varjú felé fordul, ki egy karón gubbaszt zordul, és így kérdi kedvesen: Szomszédasszony, kedvesem, vigyáz majd rá, ugyebár? S varjú felel: Kár, kár, kár! Néne elmegy, malac marad, s először is kúthoz szalad. Kút káváján béka alszik; fel is ébred, megharagszik: Malac Misi, mit akarsz itt? Mégis ide vitt a lábod? No, de hiszen majd megbánod! Zutty, a kútba beletottyan: kút mérgében nagyot loccsan, Malac Misit nyakon önti, hideg záporral köszönti. Malac visít, béka brekeg: Malac Misi, nesze neked! Kismalac, haj, bánja már, s varjú szól a karón: Kár! Szítsd fel tüzem jó hasábom; hadd szárítom meg kabátom! S míg a hasáb lángra lobban, nem szepeghet senki jobban, mint a kicsi malac gyerek. De mikor már nem didereg, újra pajkos, újra szeles: tűzhely mellett gyufát keres, s négy-öt szálat összefogva, zsupsz! a lángok közé dobja. Nosza, a tűz gyúl haragra, ráprüszköl a kis malacra, piros szikráit rálövi, kényes orrát megpörköli! Kismalac, hej, bánja már, s varjú néni szól: Kár, kár! Kicsi malac száguld körbe, kertbe gázol, rózsát tör le, ijedtében se lát, se hall; mint a szélvész, egyre nyargal, sajgó orrát dédelgeti, a csibéket szétkergeti, s hej, nagyon is szánja már! S szól a varjú: Kár, kár, kár! De tovább már ő sem vár; sebes szárnyon tova száll, úgy kutatja, gyors madár, sertés néne merre jár? Kismalac meg időközben felbukik egy nagy gödörben, orra esik, meghempereg, s bánatában — csacsi gyerek! — tüske, kóró, útilapu — azt kutatja, hol a kapu? Meg is leli, ki is lépne, de ott terem sertés néne; akkor ért oda, épp jókor, s — ennyi elég is a szóból.. .! Varjú pedig —• gyors futár — karóján ül újra már, s amíg fiát sertés néne kioktatja emberségre, varjú néni — bölcs madár — így szól halkan: Kár, kár, kár! Vizes malac tűzhöz szalad, nagy hasáb fát marokra kap:
