Irodalmi Szemle, 1979
1979/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák
DUBA GYULA Irodalmi karikatúrák DÁVID TERÉZ HATLÖVETÜ IFJÚSÁG REGÉNY 1. Akkor még pisis voltam, de az nem baj. Szeretőm már volt. Igaz, kissé vénecske, de menő fej és kemény legény. Nem hiába mondta az egyik ükanyám, özvegy Bezzeg Lipótné: Prücsök még a Lidi, de már tudja, mitől döglik a légy! Szépanyám, Bezzeg Jenőné nyanya sem hiába szólalt meg a sarokban: Bezzeg az én időmben kolostorba dugtak volna, Lidi ...! Az apátúrral is etyepetyézett volna, bezzeg ... göcögött huncutkodva öregapám, vitéz Bezzeg Benő a nyugdíjas, ő már csak ilyen, a Lidi. Hallgasson, vén trotty, kiáltott rá a mamim, nem ezért áldoztam rá az életem, hogy maguk elrontsák ...! Így beszélt rólam a családom és ebből is látszik, hogy a zríjeim, a cirkuszaim és a Kiliánnal való viszonyom erősebben felháborította őket. Szegény mamikám, hogy lehetett volna engem akkor már jobban elrontani? Csaholtak rám, mint a sintér ketrecében az elfogott komondorok. Már az sem nagyon tetszett nekik, amikor a kilencedik osztályból kilépve rászoktam a piára s ők megtudták, hogy úgy vedelem a rumot, mint egy maszek szobafestő. Nyüzsögtek zsivajogtak, hogy hálátlan vagyok, meg hogy nem kellene...! De mit nem kellene? Hát tehetek én arról, hogy ízlik a rum? Ők okozták, a szüleim. Azzal, hogy elváltak s én elvált szülők gyermeke lettem. Apám Műbőr nénivel élt tovább, szegény anyám pedig Misi bátyát boldogította, hát csak érthető, hogy nekem kötelességem volt megindulni lefelé a lejtőn. Ez ma korjelenség, elkerülhetetlen. Lássák be, hogy én sem lehetek kivétel. Később majd úgyis megállók, aztán lassan visszamászok újra az egyenes felületre, hogy szebb legyen a regény és tanulságosabb. Mert regény lesz belőle, akárki meglátja, bizisten az. Megírom én az életem regényét, ne is akarjon senki visszatartani...! Bűnbeesésem és megdicsőülésem története Mielőtt még rákaptam volna a rumra, picike gyerek voltam, kis csaj. Papa már régen nem élt velünk, ágyában akkor Misi bácsi feküdt és a fogát piszkálta. Zöld volt a szakálla az elégedettségtől. Anyámat nézte és cupogott, s én láttam, hogy anyámnak két aktatáska lóg a szeme alatt. Erről eszembe jutott, hogy Misi bácsi előtt Pufi bácsi feküdt a papa ágyában, ő előtte pedig Marci bácsi, az ágy szegény papámé volt, mégis mindig más heverészett benne. Jé, hogy ez hamarább nem jutott az eszembe! Ezen megdühödtem és felsikoltottam, aztán elrohantam a csajokkal a Nefelejts expresszóba és teleittam magam kocsisrummal. A tűzoltók vittek haza. Öregapám vigyorgott: Mit az apátúr, az összes szerzetessel kikezdene! Ekkor kerültem a papához, a nagyságos és megbízható diri elvtárshoz, anyám vitt el hozzá és azt mondta: — Lidire vigyázni kell, mert megindult a lejtőn lefelé. Te vagy az oka. Oltári zűr támadt. Papa mostani felesége, Műbőr néni gonoszul beköpte: — Hja, amikor anyai ágon ősidők óta családi ital a kocsisrum ...! — Repedtsarkú piperetyúk... — vágott vissza anyám. — Rendre — üvöltött fel papa, a nagyhatalmú diri elvtárs —, kíméljétek a tekintélyemet ...!
