Irodalmi Szemle, 1979

1979/1 - Duba Gyula: Irodalmi karikatúrák

Amíg veszekedtek én bosszút forralva kirohantam a folyosóra és viszonyt kezd­tem Kiliánnal, a jellemszínésszel. Nagy ér­zés volt, kiskorú voltam még s már sze­relmes. Rántottát sütöttem, cipőt pucoltam, leskelődtem, s mindent neki, érette, Ki­lián miatt. Gyönyörű volt, bár később úgy alakult a dolog, hogy azt kívántam, bár­csak fordítva lenne: nagykorú lehetnék inkább és nem szerelmes. De akkor már késő volt. Közben kiderült, hogy Kilián ugyan színész, de nem jellem. Elég volt, hogy megpofozza a felesége, s már el is hagyott. De ott még nem tartunk. Egyelőre epe­kedve kameltuk egymást és idegen sza­vakat tanultunk egymástól. Ö valami Ham­letról beszélt, aki koponyát tart a ke­zében és nagyokos akar lenni, majd azt mondta: Petőfi... Én pedig erre jóindu­latúan megjegyeztem: ha nem tudnád, kedves, az ürge nem állat, hanem kra- pek, s a csaj csörögni jár, ha még nem ócska bőr ... Nevettünk és csókolództunk: te még nem vagy ócska bőr, bíztatott ked­vesen Kilián. Mindezt a pajtában írom, holdfénynél, falun, ahová vezekelni mentem aztután, de erről még nem beszélek, mert csak később következik. Azt azért már most megjegyzem, hogy mintha a pajtatetőn egy kuvik azt kiabálná, hogy Lidii... Li­dii... ami rossz jel is lehet. Akkor már sehol sem éreztem magam otthon, csak a Kilián ölében. Fanta jó volt ott. A kedvéért főzni is megtanultam: lebbencslevest, rántottát, cujkát, csípős palacsintát, már éppen a börzsönyi szűz- érmécskéknek veselkedtem volna, amikor beütött a vész. Merthát Kilián külföldi turnéra indult, megdicsőülni. Én meg otthon maradtam. Az ablakban ágyaztam magamnak egy függőágyban és vártam Kiliánt. Nem aludtam, kiszikkad­tam, megzöldültem. Szenvedtem, no. — Te búbos vöcsök — korholt Ivetta, a barátnőm —, éppen egy házas hapsiba kellett belepottyannod, aki ráadásul du­maművész! Ne szívd mellre az ügyet, te tüdővészes kárókatona! De akkorra már összetörtem két szoba­berendezést, felgyújtottam a ruhásszek­rényt, hisztiztem és tudomásul vettem hogy nagyon neuraszténiás vagyok. Né­ha madonna, néha fúria, néha pedig mind a kettő egyszerre, magam sem tudom, ho­gyan. Minden kitudódott és anyám fel­tette a nagylemezt. — Ezért áldoztam fel magam érted...?! Meg Misi, Pufi és Marci bátyóért, gon­doltam, de nem szóltam, olyan gyenge voltam a bánattól. Apám fojtogatni kezdett és hörgött. — A nevem... a becsületem... a te­kintélyem, megtudja a káderes, a haran­gozó, a szakszervezet .. . — Nézd meg az anyját, verd el a lá­nyát — visongott Műbőr néni. Bevittek a női klinikára, ahol injekciót kaptam, hogy lány maradjak. — Rendben, Lidi, jó kislány vagy — szólt komolyan Kilián, amikor megjött a turnéról és a szekrénybe tette a glóriá­ját —, így igaz, az ágyban jó csaj vagy, de anyának még fiatalka, gyengécske ... Hát ennyi volt. Aztán még bevittek a nagykórházba, mert megettem két kiló ol­tott meszet, hátha meghalok tőle, de megmentettek. — Egy mikulásért, Lidi, megvesztél, szi- vi...? — csodálkozott Ivetta —. Térj ész­hez, te vadliba! Ereztem, hogy lassan elég lesz, a mély­ben vagyok. Még végül valóban elpatkolok és akkor ki írja meg a regényemet? De dafkéből még belekeveredtem egy szállo­dai botrányba valami nyugati ürgével, megpofoztam, mert a szobáján bizalmas­kodni mert velem, tehetek én róla, hogy a dolcsijai is elvesztek közben? No, Lidi, madárkám, számoltam össze az ujjaimanr kocsisrum volt, Kilián és liliomtiprás voltr hiszti és önemésztés volt, tuzex-ledérke- dés volt, most már elég legyen. Nagyon mélyre süllyedtél, menő csaj vagy, a fa­terodnak borsódzik a háta, ha meglát és anyád elájul ha rád gondol, jöhet az emelkedés, a hit, remény és szeretet ne­vében, csak látványosan, fiam, úgy mint eddig. Modernen, könnyedén, hogy jó le­gyen a szöveg ... II Igen, emelkedni, csakhát ez nem olyan egyszerű. Mert közben évek teltek el, sötét évek, melyek később még bajt okoztak. De egyelőre maradjunk annál, hogy meg kellett találnom a könyvem kéziratának elejét, amiről azt hittem, hogy bennégett a felgyújtott ruhásszekrényben. Csau, öreg cimbora, hát te még megvagy? Aztán apám nyúlt az életembe, gyerek­kori jóbarátjával, egy istenhátamögötti vi­dék körorvosával szövetkezett, hogy Csa-

Next

/
Thumbnails
Contents