Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: író a társadalomban (Beszélgetés Alekszandr Csakovszkij-jal)
joga”, és sajátos kifejező eszközei. Az irodalom is békében él tovább mellettük, de velük, együtt is. Szerintem az irodalom sokat köszönhet a televíziónak, elsősorban a népszerűsítésben. A tévé részéről nem fenyegeti az írót semmi veszély, amíg persze jó kezekben van a huszadik század e nagy vívmánya. A nyugati ún. popkultúra a példa rá, hogy a tévé manipulálható. Ha így nézzük a dolgot, Nyugaton a televízió hozhat veszélyt az igazi művészetre, a színházra és az irodalomra egyaránt. De amíg a televízió szocialista kezekben van, nem szolgál kommersz célokat, nem alkotja a kommersz ipar részét, addig nem jelent veszélyt. En nemcsak ilyesmire gondolok, hanem arra is, hogy tévét nézni sokkal egyszerűbb^ mint könyvet olvasni. A néző csak megnyomja a gombot és máris pereg a műsor. Szóval a tévé kényelmes és kevesebb időt is igényel, mint teszem azt, elolvasni egy [különösen terjedelmes! regényt. — Azt hiszem, nem a legszerencsésebb így föltenni a kérdést. A néző, ahogy ön is. mondta, „csak megnyom egy gombot” és nézheti a műsort, elszórakoztatja a tévé, vagyis ebben az esetben a potenciális olvasó passzív befogadóvá lesz, míg az irodalom — mindenekelőtt a költészet — aktivitást igényel az olvasótól. De mégis úgy vélem, hogy erre a kérdésre inkább a gyakorlat, nem pedig az elmélet adhat választ. Elméletileg — minthogy könnyebben hozzáférhető — a tévé hordoz magában némi veszélyt. Am a gyakorlat azt mutatja, hogy a jó könyvet ma is olvassák, sőt sokkal többen olvasnak, mint valaha, és sokszor éppen a tévé hívja fel egy-egy műre a figyelmet. Vagyis: az értékes irodalmat jó olvasni, de a rossz tévéfilmet vagy -játékot nemigen öröm. nézni. Persze, aki nem becsüli eléggé a szabad idejét, az ma is sok rossz tévéműsort megnéz, míg számos jó könyvet felfedezetlenül hagy, megfosztva önmagát egy magasabb szintű esztétikai élménytől. Mi a véleménye Csakovszkij elvtárs, a társadalombírálatról? És milyen mértékben ad teret a Lityeraturnaja gazeta a kritikának? — A kritika szükséges és hasznos, mert elősegíti a társadalom fejlődését. Persze csak a komolyan gondolt és jó szándékú kritika. Mi sokat írunk negatív jelenségekről, ellenségeink mégis azt állítják, hogy a Szovjetunióban nincs lehetőség a bírálatra. Ez ostoba és nevetséges vád. A szovjet újságok igenis bírálnak embereket, függetlenül attól, milyen társadalmi tisztséget viselnek. Egy lényeges tény: a szovjet törvények szerint a megbírált személy, intézmény vagy vállalat köteles válaszolni a kritikára. Tudtommal ilyen törvénye egyetlen kapitalista országnak sincs. Ami azt illeti, az elmúlt évek során számos központi intézményt (pl. minisztériumot, vállalatot) megbíráltunk, s elmondhatom, hogy minden esetben volt foganatja a kritikának. Persze, nehogy úgy értse valaki, hogy a Litgazeta mást se tesz, csak kritizál. Elsődleges feladatunk az, hogy segítsük a szovjet irodalom szocialista elveinek és jellegének erősítését s hogy harcoljunk a helytelen (főként a burzsoá) eszmék ellen. A kritikáról szólva azonban még el kell mondanom valamit: a megbíráltak közül sokan vitázni próbálnak velünk, azt hajtogatják, hogy ha nyilvánosan kritizálunk, ezzel érveket adunk ellenségeink kezébe. Ez megmosolyogtató aggályoskodás. Képmutatással és a meglevő fogyatékosságok elkendőzésével nem építhető fel a szocializmus és a kommunizmus.. Leninre szeretnék utalni, aki azt mondta: „Némelyek elfojtják a kritikát, mondván:, ellenségeink felhasználhatják ellenünk. Aki így gondolkodik, az nem kommunista!” Akik többször jártak a Szovjetunióban, azt tartják, Önöknél ma szerencse fiatal írónak, lenni. Milyen támogatást kapnak a Szovjetunióban az induló írók? — A fiatal írók nálunk csakugyan megkülönböztetett figyelemben részesülnek. Minden irodalmi folyóirat és minden köztársasági írószövetség rendelkezik a fiatal írók támogatására előirányzott pénzeszközzel. Ösztöndíjakat biztosítanak például arra, hogy a kezdő írók néhány hetet, hónapot tölthessenek el üzemekben, esetleg vidéken — anyagot gyűjthessenek, riportkönyvhöz, regényhez stb. És azután persze teret is kapnak a megírt mű közlésére. Az országos írószövetség rendszeresen szervez tanácskozásokat, amelyeken a fiatal irodalom problémái szerepelnek napirenden: azonkívül több szekcióban tapasztaltabb alkotók irányításával megvitatják a fiatal írók legfrisebb alkotásait, kezdő írók felolvassák még nem publikált munkáikat és így tovább. Egy-egy ilyen tanácskozás után mindig felveszünk néhány fiatalt az írószövetségbe. A fiatalok publikálási lehetőségeiről elmondhatom: azonkívül, hogy közölhetik írásaikat lapjaink.
