Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: író a társadalomban (Beszélgetés Alekszandr Csakovszkij-jal)
Kövesdi János ÍRÖ A TÁRSADALOMBAN Beszélgetés Alekszandr Csakovszkijjal Alekszandr Csakovszki] ismert szovjet-orosz író és publicista, az SZKP KB póttagja, A Szovjet írók Szövetségének elnökségi tagja. 1941—42-ben hosszabb időt töltöít az ostromlott Leningrádban. 1948-ban a Lityeratur- naja gazeta megbízásából bejárta a Szovjet-Távolkeletet, az 50-es években a lap koreai, később párizsi tudósítója volt. 1959-től 1963-ig az Inosztrannaja lityeratura, 1963-tól a Lity era túrna ja gazeta főszerkesztője. Jelentősebb művei: Ez történt Leningrádban, Nálunk már reggel van, Az élet éve, Utak, amelyeket kiválasztunk, Távoli csillagjény, Menyasszony, Blokád stb. Több műve magyarul is megjelent. A. Csakovszkij 1978. december 4-e és 20-a között az SZSZK Kulturális Minisztériumának és a Szlovák Irodalmi Alap vendégeként Csehszlovákiában tartózkodott. Más neves szovjet vendégek társaságában december 13-án a Csehszlovák Televízió Volná tribúna (Szabad Fórum) című népszerű műsorában is fellépett. Itt jártakor beszélgettem vele a szlovák írók budmerici alkotóházában. A Lityeraturnaja gazeta tekintélyes sajtóorgánum, melyet nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is olvasnak. Noha a neve „Irodalmi Ojság”, „nem szabályos” irodalmi hetilap. Csakovszkij elvtárs, kérem jellemezze a lapot. Tálán párhuzamot is vonhatnánk pl. a Lityeraturnaja Rosszija és a Lityeraturnaja gazeta között. Tudom, hogy a „Litga- zeta", ahogyan népszerűén nevezik, csak az első néhány oldalát szenteli ,tisztán” az irodalomnak. Milyen elvek szerint szerkesztenek? — Formailag talán az a legszembeötlőbb különbség, hogy a Lityeraturnaja Rosszija „szabályos” irodalmi hetilap, s az OSZSZSZK írószövetsége adja ki, tehát nem országos jellegű sajtószerv, míg a Lityeraturnaja gazeta a Szovjet írók Szövetségének lapja, következésképpen hatóköre is kiterjed az egész Szovjetunióra. Abból adódóan, hogy a szovjet irodalom soknemzetiségű, a Lityeraturnaja gazeta küldetése, hogy ne csak az orosz, hanem az összes szovjet népek irodalmát bemutassa és ápolja. A Lityeraturnaja Rosszija persze elsősorban a szovjet-orosz irodalommal és azoknak a nemzeteknek az irodalmával foglalkozik, amelyek az orosz föderáció területén élnek. Kézenfekvő, hogy a két lap szerkesztési elvei is eltérnek egymástól. Alapvető különbség az is, hogy a mi lapunk nem csupán irodalmi problémákkal foglalkozik. Azon túl, hogy tükrözője az irodalmi életnek, az irodalmi folyamatnak, csaknem valamennyi szellemi szféra időszerű kérdéseinek is teret ad. A Lityeraturnaja gazeta profilja fokozatosan alakult ki. Jelenlegi arcélét az határozza meg, hogy mi, mint az írók sajtószerve, a szellemi élet különféle területeit vizsgálva elsősorban erkölcsi szempontból igyekszünk megragadni a problémákat. Lapunkban foglalkozunk például közgazdasággal, külpolitikával, a demokrácia kérdéseivel, a szocialista országok életével és így tovább. Érdekességképpen elmondom, hogy amikor az első szívátültetéseket végezték, és mi természetesen ezekről a kísérletekről is írtunk, egy nyugati hírlapíró rosszmájúan megjegyezte: sokkal könnyebb megmondani, hogy a moszkvai „Litgazeta” mivel nem foglalkozik, mint azt mivel foglalkozik. Szóval a lényeg: bármilyen témáról írjunk is, mindig az emberi erkölcsi szempontokat keressük. Említhetne konkrét példát? Tegyük fel, hogy a moszkvai Pravda közöl valamilyen mezőgazdasági tárgyú cikket. Megírja, milyen eredményeket ért el, milyen nehézségekkel küzd egy gazdaság, milyen új gépekkel váltják fel a régieket stb., vagyis speciális szemszögből számol be bizonyos
