Irodalmi Szemle, 1979

1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: „... minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útjára kényszerül” (Beszélgetés Dobos Lászlóval)

— Képtelen vagyok kibújni a bőrömből: életem emberi tudatosulása egy társadalmitörténelmi tudatosulást hozott magával. Innen nézve a csehszlovákiai magyarság történelme történelmi csomópontok egymásutánja: 1918, 1938, 1945, 1948 és az azóta eltelt idő belső szakaszai mind-mind meghatározó pontok. Elődeim s a magam élete alapján úgy látom, hogy történelmünk a kisemberek sors-történelme, csomópont-történelem, emlékezet-történelem, baka-történelem, s ebben gyökereznek a csehszlovákiai magyarság erkölcsi magatartásformái is. Azért is tartom fontosnak a prózát, mert el kell mondja, föl kell mutassa ezeket a történelmi folyamatokat. Enélkül nehéz lenne irodalmunknak továbblépnie. A drámaírás gondolata is azért foglalkoztat, hogy tisztábban láthassam, s ha képes leszek rá, láttassam a történelmi-társadalmi folyamatok konfliktusait, konfliktushelyzeteit.

Márkus Béla indokoltan és találóan nevezte a Messze voltak a csillagokat, a Földönfutókat és az Egy szál ingbent „szabálytalan trilógiának”, hiszen mindhárom regény lényegében ugyanazt az életet, ugyanazt a sorsot — a csehszlovákiai magyarság életének döntő mozzanatait mondja, valóságának mozaikkockáit rendezi egységbe. Időközben elkészült új regényed, a Hólepedő, bár sok mindenben rokona a megelőző munkáidnak, úgy veszem észre mégis, hogy másként kapcsolódik hozzájuk, mint azok egymáshoz. Összefogja ugyan ez is a társtalanságnak és cselekvésképtelenségnek a „szabálytalan trilógiában” jelenlévő szálait, de új magatartásformával és megoldási lehetőségekkel gazdagodik. Tehát összegezésnek és nyitásnak is vélem ezt az új kéziratot ...

— Én inkább elágazásnak mondanám. Az emberi-női társtalanság okait, viszonyait, kísérő árnyékait próbálom benne megfogalmazni. A társtalanság minden emberi közösség kísérője, így a mi népközösségünk gondja is. A téma így nemcsak kisebbségi, hanem általános emberi. Küzdelem — e regény lényege ez a szó. Mindenkinek meg kell küzdenie az életért, a saját életéért. Élet és halál mezsgyéje a Hólepedő. Innen kell visszajönni, újraélni, kapaszkodni, megmaradni, az emberek közé emelkedni — ez a küzdelem regénybeli távolsága. Előző könyveim történelmi és szociális súlypontúak, ez a kézirat erkölcsi és pszichológiai vonatkozású. Remélem, érdemes volt megírni.

Fábry Zoltán fogalmazta meg elsőként a szlovákiai magyar regény igényét és szükségét. Az egyik magyarországi kritikus pedig az Egy szál ingbent ekként üdvözölte. En azonban nem hiszem, hogy megírható az egyetlen szlovákiai magyar regény...

— Fábry óta ezzel a kérdéssel többen is foglalkoztak. Valójában ismétlik, újramondják Fábry megállapítását: még nem született meg a csehszlovákiai magyar regény. Ez a vélemény mindmáig tartja magát, ránehezedik irodalmunkra, nyomatékká vált. Fábry valamikori megállapítását egyesek hagyománnyá örökítik, s ezzel abszolutizálják.

E kérdésnek furcsa kinövései is vannak: fiatal prózaírónk egy regény recenzálásá- nak ürügyén azt kérdezte: nagykorú-e már a csehszlovákiai magyar irodalom? Mit lehet erre válaszolni? S ha akármit mondunk is, mi változik meg? És milyen felismerésekkel gyarapodunk? Másik megállapítása: regényírásunk jó vagy rossz kísérletek sora. Ami enyhén szólva is nagyképűség. Szerintem ez a fanyalgó, csak kérdező, s a folyamatok minősítését mellőző számonkérés ma már meghaladott. Különben Is próza- írónak nehéz és kínos dolog ezt cáfolnia. Nem kívánok eltérni a tárgytól, de meg kell kérdeznem: az egyetlen regényt vagy a regényt hiányolja-e a kritika? Nem tudom. És még egy kérdés: a nemzeti irodalmak prózai művelnek értékszintjét egyetlen regény vagy általában a regény fejezi-e ki?

E kritikai hiányolással szembenálló tény: prózaírásunk egyre többet mond a csehszlovákiai magyar valóságról. Az utóbbi esztendők prózai termésében a társadalmia- sbdás, a történelmiesedés jegyei is fölerősödtek. Néhány írónknál érződik a valóságanyaggal való birkózás, a nehezebb ellenállás iránya, az összefüggések keresése, élménykockák helyett a tablók igénye. Szélesedik a prózaírás látóköre, keressük a történelmi szakaszok hordozóit, kifejezőit: fogalmazzuk a kisebbségi élet erkölcsi magatartásformáit. A valóságirodalom Fábry által megfogalmazott és hangsúlyozott igénye