Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: „... minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útjára kényszerül” (Beszélgetés Dobos Lászlóval)
Van-e valamilyen általánosítható, napi időbeosztásod? — Egyre erőteljesebben tudatosul bennem az idő: az irodalmilag hasznos idő szüksége és értéke, s ez nyilván nemcsak az én kisértő gondom. Tulajdonképpen minden irodalom és kultúra versenyt fut az idővel, így a miénk is. Én is. A művelődés, a tájékozódás, az anyaggyűjtés, a feltöltődés és maga az írás — mind, mind Idő. S itt meg kell jegyeznem, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom jelentős része „másodállásban” születik. Maradék időben, a nap egészéből kiszakított, ellopott, kikényszerített időben. A kötelesség, a munkahely elviszi a nap legjavát, időben és erőben is. Munka és szabad idő: e kereteken belül kényszeríti magát az ember egyféle rendszerességre. Más megoldás nincs. Az én szabad időm: az est és az éjszaka. Sokáig vártam lakásba, ezalatt rászoktam az éjszakai munkára. S ez beidegződött, az éjszaka csendje. Valaki azt mondta: irodalmunk — amatőr irodalom. Találónak, a lényeget megragadó- nak, korlátainkra, lehetőségeinkre igencsak jellemzőnek érzem ezt az újabb kifejezést is: másodállásban született irodalom ... — Tudni kell azonban, hogy ma már az irodalom nem lehet csak alkalmiság dolga, a rövid és hosszú lejáratú teendők sorában nem szorulhat vissza a második, a harmadik, a sokadik helyre. Az irodalom főállás kell legyen, a napnak nem maradék, hanem fő idejét igényli. A háború utáni kibontakozásnak objektív késleltető akadályai voltak. Ma ilyenek már nincsenek. Ezáltal megszűnik a külön megméretés, a külön megbírálás oka: a nemzetiségi irodalom önmagában még nem jelent sem erkölcsi, sem művészi minősítést. Irodalmunk egyre szélesebb területen válik a konfrontálás tárgyává, megméretünk a nemzeti irodalom serpenyőjében is. Azaz a teljesítmény, az egyre nagyobb teljesítmény igénye tüzes vasként naponta ér nyelvünkhöz. (Szerintem ez kell, hogy vonatkozzék nemzetiségi létünk minden területére.) S minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útjára kényszerül. S hogy ez lehetséges, azt a százados elnyomást, bezártságot élt népek írói bizonyítják, akik remekművekkel robbantak a világirodalomba. Például a dél-amerikaiak. De más vonatkozásban se menjünk messzire: Sütő András három drámája, Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regénye olyan művészi tények, amelyek a kortársl magyar irodalom felső szintjéhez zárkóznak. Mindehhez idő kell, idő ... És persze tehetség. Némi könnyítést- jelentenek a rokonfoglalkozások — az újságírás, lap- és könyvszerkesztés, az oktatás, az ismeret —, műveltség- és információszerzés különféle lehetőségei. Igen. Nem kevés segítséget nyújtanak az írónak a két-, három- és hathónapos ösztöndíjak. Igen. De az alkotás szempontjából mindkettő átmeneti állapot. Utána ismét csak jön a mindennapi írás gondja: a szabad idő, az irodalmi hasznos idő fojtogató szüksége. A lépéstartás egyenlőtlen viszonyai; mert az írás — állandóság. A magunk berkeiben két ember függetlenítette magát e körforgástól: Fábry Zoltán és Szabó Gyula. Hátukat a keresztfának feszítve éltek, aszkéták módján vállalva minden szembejövő rosszat. De — gondolom — nem is az író egyéni időbeosztása érdekes, hanem az irodalom ideje, amiből levezethető az egyéni alkotás kényszerítő ritmusa is. Érdekes kísérlet lehetne behatárolni a csehszlovákiai magyar irodalom jelenidejét. Hol tartunk? Egyidősek vagyunk-e irodalmi önmagunkkal, a mindenkori nappal? Nem történeti-iroda- lomtörténeti életkorunkra gondolok, hanem társadalmi, gondolkodásbeli, műfaji, esztétikai felnőttségünkre. S elsősorban a társadalmi történés meg az irodalmi idő összhangjára. Sokszor az a benyomásom, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom úgy lélegzik, mintha örök élete lenne. Lassúnak érzem irodalmunk belső ritmusát, reflexeit, reagálásait, csatlakozásait. Háború utáni semmiből indulásunk nem lehet irodalomfogytiglani menlevél. Sokáig időzünk egy-egy helyen, egy-egy helyzetmegállapítást, fogalmat, tételt negyedszázadig is használunk és alkalmazunk. Jellegzetesen egyműfajú író vagy. Eddig három regényed jelent meg, s készen van a negyedik is — nem írtál novellát, elbeszélést, drámát, gyermekirodalmi vagy ifjúsági
