Irodalmi Szemle, 1979
1979/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: „... minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útjára kényszerül” (Beszélgetés Dobos Lászlóval)
„...minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útjára kényszerül” Beszélgetés Dobos Lászlóval Szoktál-e álmodni? — Viszonylag keveset alszom, így fukarul bánik velem az álom. Sokat verekszem álmomban kígyókkal, gonosz, erős állatokkal. Emberekkel is. Ritkán megtörténik, hogy elindul valaki felém, jön, jön ... Azt várom tőle, hogy ne bántson, hogy jószándékkal, közelítsen és érintsen meg. Van-e olyan kérdés, amelyre egy ilyen beszélgetésben nem, vagy nem szívesen válaszolnál? Elmondhat-e mindent magáról, a családjáról, hozzá közel álló személyekről, s egyáltalán a világról az író, vagy lehetnek az életében tabunak számító kérdések, érzelmek, tapasztalatok? — Mindent el akarok mondani, amit tudok magamról és az életről, hangzana a hirtelen válasz. De nem önmagáért, vagy legalábbis: nem csak önmagáért. Az író önélete önmagában nem érdekes. Életrajz, mint sok más emberé. Az én-világ, a személyes élmény és tapasztalat csak az írással, a művekkel kapcsolatban kaphat más jelentést. Az irodalommal egyidős kérdés: az írói életrajz miként viszonyul a műhöz? Tolsztojról írják: közel hatvan éven át, első írásától az utolsóig, állandóan magáról beszél. Idézhetnénk példát sokfélét, élmény-központú életműveket éppen úgy, mint a történelemből építkezőket... A hangsúly mindig a művön van, a mű igazsághitelén és művészi erején. S így a kérdés könnyen megfordítható: a megfigyelt világnak, az életemnek van-e igazsághitele? Vagy másként fogalmazva: megkerülhetem-e, átléphetem-e magamat? Képtelen vagyok rá, így érzem. Mindent el akarok mondani, aminek irodalmi megformálására képesnek érzem magamat — elhallgatások, átlépések, taktikázás nélkül. Életemnek érzékeny, nehéz szakaszait is. Nem ismerem el a megrostált írói beszédet. Természetesen nemcsak a magam életének „ki vagyok?” — igazságaira gondolok, hanem a tények és összefüggések bizonyító erejére. Az igazmondás nem jelent egyet az önigazolással, nem szeretném újra szenvedni életünk eme rákbetegségét. Van olyan vélemény, mely szerint meg kell várnunk a dolgok kimondhatóságának idejét! Ha ez igaz lenne, örök életért kellene könyörögnünk. A dolgok kimondható- sága nem kivárás és irodalmi becsúszószerelés kérdése. A kimondhatóság ideje bennem van: ha érzés, gondolat, Ítélet, tapasztalat irodalommá érik, fogalmazódik bennem, ki kell mondanom.
